Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Vukovári Gábor: A török-görög-amerikai "háromszög"
ba való visszatérésünk nem befolyásolhatja a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatainkat. Együttműködésünk minden szocialista országgal ideális, és olyan, mindnyájunk számára fontos kérdéseket tartalmaz, mint a béke és a leszerelés.”2 Ezt görög részről azzal is igyekeztek kifejezésre juttatni és alátámasztani, hogy Karamanlisz államfő szeptember elején Bukarestben, októberben Szófiában, novemberben Belgrádban folytatott egymást követően tárgyalásokat. Görögország 1974-ben vonult ki a NATO katonai szervezetéből azért, mert az Atlanti Szövetség nem akadályozta meg Ciprus egy részének török megszállását. Akkor Karamanlisz - a jelenlegi államfő - állt a kormány élén. Akárcsak a mostani miniszterelnök, ő is a görög nemzetbiztonságra hivatkozott. „A görögök előtt most két alapvető feladat áll - mondotta a nemzetbiztonság megerősítése és a valóságos társadalmi igazságosság előfeltételeinek megteremtése.”3 Ezek a szavak röviddel azután hangzottak el, hogy a törökök ciprusi partraszállását követően megbukott az athéni fasiszta katonai rendszer. Karamanlisz 1974. szeptember 28-án Szalonikiben 300 ezer ember előtt mondott beszédében megismételte: végleges és megváltoztathatatlan a görög kormány azon döntése, hogy kiválik a NATO katonai szervezetéből. A parlament új állásfoglalása viszont arról tanúskodik, hogy a hat évvel ezelőtt hozott döntés nem volt végleges, az ország politikai vezetése azt rövid időn belül felülvizsgálta és megváltoztatta. Nem bizonyult tehát tartósnak az az athéni álláspont, hogy mindaddig, amíg Ciprus török megszállása tart, a görögök az észak-atlanti szervezetben nem működnek katonailag együtt a törökökkel. Görögország e döntéssel demonstrálta, hogy a NATO-val, amely eltűrte Ciprus török megszállását, nincs olyan problémája, amelyet ne lehetne rendezni és lezárni, s hat évvel ezelőtti zajos kivonulása a közös katonai szervezetből csupán múló sértődés volt. A fegyveres erők kivonása a szövetséges parancsnokság alól nem jelentette Görögország kivonulását az atlanti paktum integrált katonai szervezetéből. A görög tisztek továbbra is ott voltak az egyesített katonai törzsekben, kivéve az ATAT Hatodik Csoportjának és a délkelet-európai szárazföldi erőknek az egyesített prancsnokságát, amelynek székhelye a törökországi Izmirben van. Az atlanti távközlési és egyéb létesítmények görög földön változatlanul a NATO rendelkezésére álltak.4 Általános atlanti kötelezettségeit az athéni kormány a katonai tagság szüneteltetésének idején is teljesítette. S most újra fegyvertársul fogadta azt a Törökországot, amelyet nemrég még „megszállónak”, „agresszornak” nevezett. Azok a török tábornokok pedig, akik a ciprusi akciót irányították, mostani új szerepükben, az ország politikai vezetőiként, nagyvonalúan túltették magukat a korábbi barátságtalan görög kijelentéseken, és készek voltak elfogadni az új athéni döntést. Mind a görög, mind a török magatartásban - a megfigyelők szerint - jelentős szerepe volt a NATO európai haderői főparancsnokának, Rogers tábornoknak 24
