Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
exportőr gazdaságokban halmozódott fel. A kivitel kívánatos fejlesztése azonban egy pillanatra sem tette kétségessé, hogy ennek előfeltétele a bővülő behozatal, mindenekelőtt a legmodernebb gépek és technológiák behozatala. 10 év alatt Dél-Korea részesedése 3,5 százalékról 6 százalékra, Brazíliáé 5,1-ről 5,9-re, Szingapúré 4,4-ről 5,2-re nőtt (17. és 18. tábládat). A világgazdasági munkamegosztásba való bekapcsolódás természetéről megfelelő adalékokat szolgáltat a fejlődő országok exportjának áruszerkezeti vizsgálata. A hetvenes években jelentősen nőtt az energiahordozók részaránya az összes kivitelben, és 1978- ban meghaladta az ötven százalékot. Ezzel párhuzamosan csökkent az élelmiszerek és az ásványi nyersanyagok részesedése. Az árarány változások eredményeként 1975-ig erőteljesen visszaesett, utána újra emelkedett a feldolgozott iparcikkek hányada, végig nőtt azonban - igaz, igen alacsony szintről indulva - a gépek részesedése. Különösen szembetűnő, hogy a Közel-Kelet nélküli ázsiai országok kivitelében 1970 és 1978 között a gépkivitel részaránya megkétszereződött, és ma már a kivitel 13,2 százalékát adja. Ugyanezen csoportban a feldolgozott iparcikkek részesedése sem esett vissza, és 1978-ban már a teljes export kétötödét képviselte. Változatlanul egytermékes a közel- keleti exportszerkezet, és kifejezetten romlott az afrikai az elmúlt évtizedben. Latin- Amerika, mindenekelőtt azonban a távol-keleti fejlődő országok kiemelkedését a „harmadik világból” talán a legjobban az mutatja, hogy 1978-ban e két régió adta a fejlődő országok gépkivitelének 93,4 százalékát, a feldolgozott iparcikkek kivitelének 88,3 százalékát. Ezen belül a hetvenes években a távol-keleti országok javára és a latinamerikaiak hátrányára változtak az erőviszonyok (19. tábládat). A fejlődő országok külkereskedelmi kapcsolatai nem támasztják alá annak az elképzelésnek a létjogosultságát, hogy a fejlődő országoknak elsősorban egymással kell kereskedniök. Kétségtelen, hogy a fejlődő országok egymás közti kereskedelme számára igen sok lehetőség kínálkozik. Ezek kihasználása azonban csak a legszélesebb nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fenntartásával és erősítésével lehetséges. Igaz, a fejlődő országok összkivitelében az elmúlt években nőtt az egymás közti kereskedelem részaránya, de ennek áruszerkezeti sajátosságai egyértelműen a primér termékek kereskedelmében való fokozott együttműködésről árulkodnak. Ugyanakkor az iparcikkek (SITC 5-8) összkivitelén belül a fejlett tőkés országok részesedése 62 százalékról 66 százalékra emelkedett, miközben a fejlődő piacok részaránya 33 százalékról 30,6 százalékra esett vissza 1970 és 1976 között. Még inkább létfontosságú a fejlődő országok számára a fejlett tőkés országok gép- és iparitermék-szállítása. Ez adta teljes ipari importjuk 83-84 százalékát az évtized első két harmadában. Minden önellátási, elzárkózási, kiszakadási kísérlet során célszerű tehát figyelembe venni, hogy a világgazdasági (a gyakorlatilag a fejlett tőkés országokhoz kapcsolódó) „köldökzsinór” megtartása a továbbfejlődés igen lényeges, ha nem döntő eleme. Ennek fényében értékelhetők csak a regionalizálási, esetenként a regionális integrációk formájában megjelenő törekvések. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a sikeresen fejlődő elmaradott gazdaságok fő piaca a fejlett országok csoportja, nem pedig a regionális piac. A világpiacon megerősödött fejlődő országok aztán viszonylag könnyűszerrel tudják meghódítani a regionális piacot is (ahogy ezt elsősorban Brazília példázza Latin- Amerikában, a távol-keleti gyorsan iparosodó országok pedig az olajexportőr gazdaságok piacán). A helyes törekvés tehát nem az, hogy a fejlődő országok fokozzák önellátottságuk mértékét, és ezzel csábítást érezzenek a világgazdasági körforgásból való kiszakadásra,6 hanem az, hogy világexportbeli részesedésüket igyekezzenek növelni, és ezzel erősítsék meg tárgyalási pozíciójukat a nemzetközi gazdaság különféle fórumain. Az egyes fontosabb termékek világexportjában elfoglalt fejlődő pozíciók vizsgálata arra utal,
