Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
ben különösen az exportorientált latin-amerikai és távol-keleti gazdaságok feldolgozó- ipara fejlődött erőteljesen. 1970 és 1979 között a latin-amerikai ipar termelése kétharmaddal, az ázsiaié több mint kétszeresére emelkedett. Mindkét esetben a gépipar bizonyult a legdinamikusabb ágazatnak, mellette a vegyipar és a fémkohászat növekedési üteme haladta, illetve közelítette meg az átlagot (íj. tábládat). A növekedési ütem, valamint ennek fő összetevője, a feldolgozóipari termelés bővülése azokban a fejlődő országokban volt átlag feletti, amelyek az átlagosnál szorosabban kapcsolódtak be a nemzetközi munkamegosztás fő folyamatába. Az olajtermelő és -exportáló gazdaságok esetében ez mindenekelőtt a többszörösükre növekvő exportbevételek importfelvevő-képességet fokozó szerepében, a feldolgozóipari kivitel fejlesztésére összpontosító gazdaságok esetében a fő felvevőpiacok változásához, szerkezeti módosulásához való illeszkedésben, az ehhez szorosan kapcsolódó partnerválasztásban és együttműködési formákban (többek között a külföldi tőkével való együttműködésben) jutott kifejezésre. Mindkét növekedési típus megköveteli a külgazdasági környezet részletesebb vizsgálatát. A fejlődő országok és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok A fejlődő országok kivitele 1970 és 1979 között folyó árakon több mint hétszeresére, behozataluk több mint hatszorosára nőtt. Mindkettő jelentősen meghaladta a világkereskedelem bővülési ütemét. Igaz, e látványos növekedésben nem kis szerep jutott az árváltozásoknak és a fizetőképes keresletek átrendeződésének. Nem elhanyagolható azonban egyes fejlődő országok jelentősen fokozódó versenyképessége sem a fejlett országok piacán. E két hatás eredményeként a fejlődő országok részesedése a világexportban az 1970. évi 17,8 százalékról 1975-ben 27,6 százalékra ugrott, majd az olajárak nyugodtabb alakulását tükröző időszak végén, 1978-ban 24,7 százalék volt. Az import ennél valamivel alacsonyabb, de fokozatosan növekvő részarányt képviselt a világimportban. Földrajzi régiónként vizsgálva a fejlődő országok külkereskedelmét, megállapítható, hogy - érthetően - a leggyorsabb növekedést az olajtermelő gazdaságok mutatták fel. Amíg a Közel-Kelet a fejlődő világ legjelentősebb exportőrévé lépett elő a hetvenes évek második felében, Latin-Amerika és Afrika részesedése csökkent. Az ipari export példátlan emelkedésére utal azonban, hogy az ázsiai országok - bár Indonézia kivételével nem olajexportőrök - nem vesztettek teret, sőt valamelyest még növelték is részesedésüket a fejlődő világ összexportjában. Ez - mint az ipari kivitel alapfeltétele - együtt járt azzal, hogy e térség mindvégig a fejlődő világ teljes importjának legnagyobb hányadát, kereken egy harmadát mondhatta magáénak (14. tábládat). Hasonló irányzat bontakozik ki az UNCTAD csoportosításában is. Az olajexportőrök 1970-ben egyharmaddal, 1975-ben már jóval több mint 50 százalékkal részesedtek a fejlődő országok kiviteléből, majd 1979-ben kereken 50 százalékot képviseltek. Az iparcikkexportőrök - az 1975. évi átmeneti és árhatásokkal magyarázható visszaesés után - tartották részesedésüket, amely 1970-ben és 1979-ben is 20 százalék körül alakult. Más szavakkal: az exportarányoknak az olajárváltozásokból adódó átrendeződését az iparcikk-kivitel dinamikus fejlesztésével sikerült teljesen ellensúlyozniuk. A „nagy vesztes” az „egyéb fejlődő országok” csoportja, valamint a legkevésbé fejlettek, amelyek korábbi 4 százalékos részesedése 1,6 százalékra esett vissza, és ez ma már a fejlődő világon belül is kifejezetten marginális szerepre utal. Az olajárváltozások nagymértékben átalakították az egyes csoportok kereskedelmi mérlegét. A fejlődő világ egészében 1974-1978 között összesen 180 milliárd dolláros 146
