Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Győri Sándor: Délkelet-Ázsia politikai erőviszonyai az 1980- as évek elején
körű katonai, gazdasági és politikai támogatást ígér és ad a „fenyegetett szabad népeknek”. E korszak amerikai külpolitikájának meghatározó személyisége John Foster Dulles, aki a szocialista Kínát tekinti a kommunizmus világméretű feltartóztatása legfőbb ázsiai célpontjának. A Peking-ellenes törvényekre, gazdasági-diplomáciai bojkottra, Tajvan felkarolására épülő amerikai vesztegzárat Kínának a Szovjetunió segítségével sikerül hatástalanítania. Az amerikai-japán kapcsolatokat Tokió teljes kiszolgáltatottsága jellemzi. A sziget- ország árnyéka egykori önmagának: gazdaságilag, naturálisán szétzilálódott, politikailag bizonytalan, a háborúellenes mozgalom és hangulat rendkívül erős. Az amerikai-japán békeszerződést (San Francisco, 1951. szeptember) hamarosan követi a két ország biztonsági szerződése, amelynek első próbáját a koreai háború jelenti. Japán az amerikai intervenciós politika hátországa lesz. 1955 novemberében két polgári párt egyesüléséből létrejön a jelenleg is hatalmon levő Liberális Demokrata Párt. 1956 októberében megszűnik a háborús állapot a Szovjetunió és Japán között, helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat, i960 januárjában Tokió - a Szovjetunió figyelmeztetése ellenére - aláírja az új biztonsági szerződést Washingtonnal. (Az első i960 elején lejárt.) Az 1960-as évek A tartalmilag azonos, módszereiben változó feltartóztatási politika Vietnam földjén háborúhoz vezet. A Kennedy elnök idején még korlátozott, „titkos háborúnak” keresztelt amerikai beavatkozás Johnson elnöksége idején széles intervencióvá mélyül, csúcspontján félmillió amerikai katona bevetésével. Pekingben fordul a széljárás: a Mao Ce-tung vezette KKP kétfrontos vitát, illetve szembenállást alakít ki az amerikai „papírtigrissel” és a szociálimperialistának kikiáltott Szovjetunióval. Washington szemszögéből ez is hasznos változás, hisz a korábbi, egyértelműen amerikaellenes kínai politika legalább „kétarcúvá” válik. Dean Rusk amerikai külügyminiszter 1966-ban kijelenti: „Válságidőszakokban tudunk már tárgyalni a kínaiakkal”.* Egyre feszültebbé válik a szovjet-kínai viszony, s ez az amerikai vezetés kezére játszik a az indokínai háborúban. A kínai határprovokációk az Usszuri folyó mentén 1969-ben katonai összecsapáshoz vezettek. Japán pozíciója a gyors gazdasági átalakulás, és előretörése révén változni kezd. Az évtized robbanásszerű fejlődést produkál az autó-és a hajógyártásban, a vegyiparban, az elektronikában, miközben a katonai kiadások nemzetközi mércével mérve továbbra is szerények. Jóllehet az amerikai-japán katonai együttműködés széles, Tokió mégis óvakodik csapatokat küldeni a vietnami háborúba. Mindamellett mélyül a japán kormány- politika szovjetellenessége, ennek jegyében futnak be első ízben nukleáris fegyverekkel felszerelt amerikai hadihajók japán kikötőkbe (1964. augusztus). Az Indokínától délre fekvő területek a totális átrendeződés éveit élik. 1965: véres, antikommunista katonai hatalomátvétel Indonéziában, az első drasztikus politikai fordulat a függetlenség kikiáltása óta. Ugyanebben az évben Szingapúr kiválik Malaysiából. A hajdani brit gyarmat helyén létrejött utóbbi fiatal állam területi konfliktusba bonyolódik mind a négy szomszédjával. Ilyen intraregionális előzmények után, a vietnami háború árnyékában jön létre 1967- ben az ASEAN. Életre hívásának célja az öt ország gazdasági és kulturális kapcsolatai112
