Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában

25 A szocialista orientáció ideológiai alapja fejlődésének folyamatát a legkifejezőbben talán a benini forradalom eszmerendszerének viszonylag rövid idő alatt bekövetkezett változása szemlélteti. Hatalomra kerülése után, 1973-ban Mathieu Kerekou, a benini forradalom vezetője még úgy nyilatkozott, hogy „őszinte törekvésünk, hogy a dahomeyi forradalom eredeti legyen. Nem szabad, hogy idegen ideológiák másolásával terhelje magát. Nem akarunk kommunizmust vagy kapitalizmust, és nem akarunk szocializmust sem. Megvan a mi saját dahomeyi társadalmi és kulturális rendszerünk, ami csak a miénk”. Africa Research Bulletin, Political Series, London, 1973. 1. sz. 2696. 1.

A Benini Népi Köztársaság négy évvel később elfogadott alkotmányában viszont már ettől az ideológiai vonaltól alapjában eltérő megfogalmazás található: „A Benini Népi Köztársaságban a fejlődés útja a szocializmus. Filozófiai alapja a marxizmus—leninizmus, amit élő és alkotó módon kell a benini valóságra alkalmazni.”

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ezekben az országokban az adekvát társadalmi bázisát és hordozóját — a jelentős proletariátus hiánya miatt — részben nélkülöző marxista— leninista ideológia a széles néptömegek körében általában nem mint tudatosan vállalt világnézet, hanem bizonyos mértékben mint hit jelenik meg.

26 Béke és Szocializmus, 197j. 5. sz. in. 1.

27 Status de Parti Congolais du Travail, Brazzaville, 1970.

28 Járnál de Angola, Luanda, 1977. november 22.

29 Béke és Szocializmus, 1976. 8. sz. 108. 1.

30 Részlet Mathieu Kerekou benini elnök beszédéből. Africa Research Bulletin, Economic Series London, 1974. 11. sz. 3328. 1.

31 „A marxizmus—leninizmus elutasít minden olyan elképzelést, amely a szocializmusért vívott harc konkrét útjait és a szocializmus építésének konkrét formáit valamilyen egyforma sablon alapján szemléli. . . együtt fejlődik a történelmi gyakorlattal, magába olvasztja a népek által a társadalmi és nemzeti felszabadulásért folytatott harcnak mind változatosabb tapasztalatait.” (B. Ponomarjov: A forradalmi folyamatról. Népszabadság, 1979. július 31.)

32 Leonyid Brezsnycv: A lenini úton. Kossuth, 1971. 561. 1.

33 „Bizonyos esetekben — így a mi esetünkben is — a marxista—leninista párt létrehozása akkor következik be, amikor a hatalmat a forradalmi erők megragadták. A marxista—leninista párt megalakítása a forradalmi folyamat továbbvitelének objektív szükségszerűsége a szocialista társadalom létrehozása érdekében.” (Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom [MPLA] I. kongresszusa. Kossuth, 1978. 28. 1.)

34 The African Communist, 1977. 2. sz. 120. 1.

35 fórnál de Angola, 1977. november 22.

36 A szóban forgó pártok 1978-ban nem is kaptak meghívást az afrikai kommunista és munkáspártok regionális értekezletére. Az MSZMP XII. kongresszusára készített előzetes jelentés is külön tesz említést (a párt nemzetközi kapcsolatairól szóló 9. fejezetében) egyrészt a fejlődő országokban működő testvérpártokról, másrészt más haladó szervezetekről, ez utóbbi kategóriába sorolva a fekete-afrikai országok marxista—leninista vezetésű pártjait (konkrétan az MPLA Munkapártot, a FRELIMO-pártot és a Kongói Munkapártot) is.

37 The African Communist, 1978. 4. sz. 21. 1.

38 fórnál de Angola, 1976. október 30.

39 Nemzetközi Szemle, 1977. 4. sz. 30. 1.

49 Leonyid Brezsnyev felszólalása. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása, Moszkva, 1969. Kossuth, 1969. 129. 1.

41 Erre utalt a FRELIMO III. kongresszusa előtt közzétett egyik tézis is,miszerint,,... megkell őrizni, meg kell szilárdítani és ki kell terjeszteni a széles hazafias népi frontot, amely mozgósítani és szervezni fogja a széles tömegeket az új társadalom építésének dicső feladatára”. (The African Communist, 1977. 2. sz. 120. 1.)

42 Az osztálytagozódás kialakulatlanságával, az alapvető társadalmi osztályok gyengeségével jellemezhető fekete-afrikai országok egy részében az átmenetileg egyetlen szervezett erő, a hadsereg, önálló, sokszor döntő szerepet játszik az adott ország sorsának alakításában.

43 A Mozambiki Népi Köztársaság Alkotmánya, 22. cikk.

44 Az SZKP XXV. kongresszusa. Kossuth, 1976. 17. 1.

45 Ugyanaz, 325. 1.

46 Az ENSZ alapokmányának 51. cikke kimondja, hogy ,,... a jelen alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát”.

47 Púja Frigyes: Nemzeti és nemzetközi érdek a magyar külpolitikában. Külpolitika, 1977. 1. sz. 12. 1.

96