Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
A függetlenség megszilárdításáért, a nemzeti érdekek következetes érvényesítéséért és a társadalmi haladásért vívott harc törvényszerűen azt eredményezi, hogy a nem kapitalista fejlődés egészére jellemző antiimperializmus mellett a szocialista orientációjú országok külpolitikájában alapvető követelménnyé válik a szocialista országokhoz fűződő viszony fejlesztése. A mozambiki alkotmány például kimondja, hogy . a Mozambiki Népi Köztársaság megszilárdítja és fejleszti a nemzeti függetlenségért vívott harc során kialakult szolidaritást a szocialista országokkal, természetes szövetségeseivel”.43 A szocialista orientációjú rendszereknek ez a külpolitikai törekvése találkozott a szocialista országoknak a társadalmi haladás ügyét elvi alapokon támogató külpolitikájával. Az SZKP XXV. kongresszusa leszögezte, hogy „ __a fejlődő országok tekint etében, miként mindenütt, itt is a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erőinek oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket”.44 A Szovjetunió, ahogyan azt a XXIV. kongresszus megfogalmazta - a szocialista közösség többi országával együtt - „ ... különös jelentőséget tulajdonít a szocialista orientációjú országokkal való együttműködés kiszélesítésének”.45 A szocialista országok közössége és a fekete-afrikai szocialista orientációjú országok között kialakult széles körű kapcsolatok legrégibb területe a politikai együttműködés. Az együttműködés e formája egyrészt közvetlen támogatást jelent a társadalmi haladás útján fejlődő országok számára, másrészt - elsősorban a tapasztalatok átadása révén - elősegíti az ezekben az országokban kibontakozó forradalmak előrehaladását. Gazdasági téren az együttműködés a független nemzetgazdaság megteremtésének segítését célozza. A kapcsolatok - konkrét méreteinél jelenleg is nagyobb - hatásának további növelését azonban korlátozza az a körülmény, hogy a szocialista világrendszer országai jelenleg nem képesek teljes mértékben megfelelni a szocialista orientációjú országok által külső erőforrások iránt támasztott minden elvárásnak. Tovább növeli a szocialista országok gazdasági eszközeinek korlátozott voltából eredő problémákat az, hogy éppen akkor jelentkezett a szocialista orientációjú országok gazdasági igényeinek és elvárásainak nagyarányú növekedése, amikor a külső és belső feltételek változásának következtében kedvezőtlenebbekké váltak a szocialista népgazdaságok továbbfejlesztésének lehetőségei. A fekete-afrikai nemzeti felszabadító forradalmak katonai támogatása hosszú ideig a segítségnyújtás közvetett formáira korlátozódott. Először az Angola függetlenségéhez, majd az Etiópia területi integritásának védelméhez nyújtott támogatás foglalta magában a segítségnyújtás közvetlen formáját is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fegyveres segítségnyújtás mindkét esetben a nemzetközi jog normáinak megfelelően,46 a külső agresszió által fenyegetett ország törvényes - a népet képviselő - kormányának kérése alapján, a társadalmi haladás ügyének védelmében történt. Célja tehát semmiképpen nem a forradalom exportja, hanem éppen az ellenforradalom fegyveres exportjának megakadályozása volt. A két országcsoport együttműködése természetesen korántsem egyoldalú, hiszen ,,. .. a szocialista országok nehezen teljesíthetnék történelmi küldetésüket a forradalmi és a felszabadító mozgalmak, a haladó fejlődő országok cselekvő szövetsége nélkül... A szocialista országok, a munkásosztály forradalmi mozgalma, a felszabadító mozgalmak és a szocialista orientációjú fejlődő országok összefogása nélkül lassúbb lenne az előrehaladás a béke és a biztonság megszilárdításában is”.47 d) Szoros együttműködés a szocialista közösség országaival 91
