Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
álló élcsapattá. Egyedülálló vonása a fejlődésnek, hogy ezekben az országokban nem a párt megalakulása előzte meg a forradalom kezdetét, hanem megfordítva, a forradalom kibontakozása teremtette meg a feltételeket az élcsapatpárt létrehozásához, ami viszont ebben a szakaszban már a forradalmi folyamat továbbvitelének elengedhetetlen előfeltétele volt.33 Kongóban és Beninben a függedenség kikiáltása után lényegében megszűntek a nemzeti függedenségi harcban kialakult mozgalmak. A vezető politikai szervezet megalakítása csak akkor került ismét napirendre, amikor a nem kapitalista fejlődés során a tisztán katonai módszerek alkalmazása már nem volt elegendő a tömegek egyre aktívabb támogatását és közreműködését igénylő feladatok megoldásához. E nehézség áthidalására a katonai hatalomátvétel után a haladó beállítottságú tisztikar vezetésével és részvételével létrejöttek a felülről szervezett pártok: 1969-ben a Kongói Munkapárt, 1975-ben a Benini Népi Forradalmi Párt. E pártok esetében a fő probléma, hogy a felülről indult és az alsóbb szintek felé haladó szervező munka csak nagyon vontatottan folyik, és ennek következtében a párt mindeddig megőrizte elit, káderpárt jellegét, tömegkapcsolatai elmaradtak az igényektől, és a párt befolyása is csak korlátozott körben és mértékben érvényesül. Lényegében azonos módon alakult a párt létrehozása Szomáliában is, ahol 1976-ban alapították meg a Szomáli Forradalmi Szocialista Pártot. Mozambikban és Angolában a szocialista orientáció megerősödésével párhuzamosan jelentős mértékben felgyorsult a felszabadítási mozgalmak (a FRELIMO és az MPLA) párttá szervezésének folyamata. A FRELIMO III. kongresszusának tézisei szerint,,... forradalmi párt és forradalmi ideológia nélkül lehetetlen a forradalom előrehaladása. Ez feltételezi a FRELIMO-nak a munkás-paraszt szövetség élcsapatpártjává, a proletariátus tudományos ideológiájával felfegyverzett párttá való átalakítását”.34 A kongresszus után kezdődött nagyarányú szervező munka során mindvégig arra törekedtek, hogy a párt tagságának a gerincét a szervezett tevékenység tapasztalatával egyedül rendelkező gyári munkásság alkossa. A pártnak tagja lehet egyébként minden elkötelezett forradalmár, aki megfelel a magas szintű politikai és morális követelményeknek. Hasonló folyamat ment végbe Angolában is, ahol,,... az élcsapat-párt létrehozásának történelmi szükségszerűsége mindennél világosabban jelenik meg most - szögezte le azMPLA-kongresszust előkészítő dokumentum-—, amikor az angolai nép konkretizálni akarja a szocialista orientációt. . . Ilyen körülmények között csak a munkásosztály és a dolgozók érdekeit képviselő párt képes vezetni a tömegek harcát a függetlenség megszilárdításáért, szocialista orientációjú programjának végrehajtásáért”.35 A FRELIMO és az MPLA-Munkapárt egyaránt a demokratikus centralizmus alapelvére épül, és magát internacionalista pártnak tekinti. Sajátos helyzet alakult ki Etiópiában, ahol mind ez ideig nem került sor az élcsapatpárt létrehozására, annak ellenére, hogy a politikai gyakorlatában a marxizmus-leniniz- mus alapján álló katonai vezetés több alkalommal is hangsúlyozta a párt megalakításának szükségességét. Az országban korábban alakult marxista jellegű szervezetek egyesítésének terve nem realizálódott, és így az élcsapatpárt megalakítását célzó, 1979 őszén ismét felélénkült kampány egyelőre csekély előrehaladást eredményezett a tervezett Etióp Dolgozók Pártja létrehozása felé vezető úton. A forradalmi demokraták által vezetett élcsapatpártok - mint a fejlődés eddigi menete is bizonyítja - magukévá tehetik a marxizmus-leninizmust, mielőtt még az ideológia társadalmi hordozója, a munkásosztály az adott országban kialakult és megerősödött volna. Ily módon ezek a pártok fokozatosan marxista pártokká válhatnak. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ezeknek, az elnevezésükben már munkás88
