Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
országban bontakozott ki eddigi legtisztább formájában a nem kapitalista átmenet szocialista orientációjú szakasza, amely elméletileg és politikailag a FRELIMO 1977. februári, III., illetve az MPLA Munkapárt 1977. decemberi, I. kongresszusán elfogadott, a tudományos szocializmus alapján álló programra támaszkodik. Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt kiemelkedő jelentősége volt Guinea- Bissau és a Zöldfoki-szigetek függetlenségi harcának is. E két, méreteit tekintve lényegesen kisebb országban is haladó irányú társadalmi-gazdasági fejlődés indult el, anélkül azonban, hogy a fejlődést irányító PAIGC a szocialista orientáció vállalását hivatalosan, expressis verbis deklarálta volna. A volt portugál gyarmatok függedenné válása, függetlenné válásuk módja, valamint az ezekben az országokban azóta bekövetkezett progresszív változások minőségileg új helyzetet teremtettek a kontinensen. Az angolai függetlenség megvédéséhez a szocialista országok által nyújtott közvetlen katonai segítség pedig első ízben demonstrálta a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változást, amely minden korábbinál kedvezőbb feltételeket biztosít a társadalmi haladás eszméjének további fekete-afrikai térnyeréséhez. A szocialista orientációjú fejlődés specifikus vonásai Fekete-Afrikában A fejlődés nem kapitalista útja bonyolult, komplex társadalmi-gazdasági folyamat, amelynek során az általános demokratikus és nemzeti feladatok végrehajtása keretében törvényszerűen napirendre kerül a gazdasági elmaradottság felszámolásának, a nemzet- gazdaság sokoldalú fejlesztésének, a külföldi, majd a hazai tőke tevékenysége korlátozásának, végül felszámolásának, az állam gazdasági szerepe növelésének, a földkérdés megoldásának, a néptömegek életkörülményei javításának, a haladó belpolitika és következetes antiimperialista külpolitika kibontakoztatásának a kérdése. A nem kapitalista átmenet mindhárom fázisát végigkísérő említett feladatok megoldásához e folyamat legmagasabb szintű szakasza, a szocialista orientációjú fejlődés biztosítja a legkedvezőbb kereteket a viszonylag szilárdabb ideológiai, politikai és társadalmi bázis alapján. A társadalmi haladás útján fejlődő fekete-afrikai országok közül jelenleg leginkább - bár egymáshoz viszonyítva is eltérő mértékben - Angola, Mozambik, Etiópia, továbbá Kongó és Benin felel meg a szocialista orientációjú fejlődés kritériumainak. a) A szocialista orientáció ideológiai alapja a marxizmus-leninizmus „Bár igaz, hogy egy forradalom elbukhat akkor is, ha tökéletesen megformált elmélet táplálja, de még senki sem vitt véghez győztes forradalmat forradalmi elmélet nélkül.”23 Az alapvető társadalmi és politikai gyakorlatot determináló eszmerendszer kifejlődése, illetve a tömegek tudatába való behatolása előfeltétele a forradalmi folyamat teljes kibontakoztatásának. Különösen így van ez a szocialista orientációjú fejlődés esetében, amikor a szocializmus építésére való áttérés feltételeinek megteremtése az adott körülmények között a tudati és általában a felépítményi elemek viszonylagosan nagyarányú aktivitását tételezi fel, és így a tudományos ideológia vállalása és gyakorlati alkalmazása a többi alapvető kritérium következetes érvényesülésének is előfeltétele. A nemzeti felszabadító forradalom talaján kibontakozó nem kapitalista átmenet ideológiai alapját a fejlődés kezdeti szakaszában az afrikai hagyományokra támaszkodó, az antikolonialista és antiimperialista függetlenségi harc idején is progresszív szerepet betöltő nacionalizmus alkotta.24 Később, az átmenet szocialista orientációjú szakasza felé haladva, a forradalmi gyakorlat eszmei alapja a külső forrásból származó tudományos szocializmus elemeivel is bővült. 86
