Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Az el nem kötelezett országok mozgalmának történetéről
A mozgalom céljainak többsége, számos konkrét konfliktushelyzettel kapcsolatban elfoglalt álláspontja továbbra is antiimperialista. Ezek: az imperializmus, a kolonializ- mus, a neokolonializmus, a rasszizmus és az apartheid elleni harc, a békéért, az enyhülésért, a leszerelésért vívott küzdelem, az új nemzetközi gazdasági rend, Közel-Kelet, Dél-Afrika, Latin-Amerika stb. Ezekben a kérdésekben a mozgalom egységes, megvan az állandó összekötő szál és a lehetőség az előrelépésre, a szocialista országokkal való együttműködésre. Valóban tényeken alapulnak azok a következtetések, amelyek szerint jelenleg nincs olyan megfelelő központi, egységesítő feladat, amely biztosítaná a mozgalom korábbi egységét (mint például a hidegháború, a kolonializmus elleni harc). Tény az is, hogy a kolonializmus elleni harc jelentősége területileg csökken, hisz ma már valójában csak a dél-afrikai térségre vonatkoztatható. Másrészt viszont igaz az is, hogy a neokolonializmus elleni harc, az új nemzetközi gazdasági rend valóra váltásáért vívott küzdelem sokkal bonyolultabb, mint a korábbi feladatok, hiszen a frontok sokkal rejtettebbek, kevésbé egyértelműek. Hasonlóan nehéz az egységes álláspont kialakítása az enyhülés, a béke kérdéseiben is, mert a társadalmi rend szerinti vélemények nagyon eltérőek lehetnek egy-egy konfliktushelyzet megítélésében. A mozgalom az elmúlt mintegy két évtizedben nagy változáson ment keresztül éppen úgy, ahogyan változtak a nemzetközi körülmények, erőviszonyok. Az új fejlődési szakaszban a mozgalom irányzatai közötti harc a legtöbb feladattal, lépéssel, eseménnyel kapcsolatban kifejezésre jut. Az a körülmény, hogy a bal- és a jobbszárny kiegyenlíti egymást, s a centrum két tömb közötti egyensúlyra törekvő álláspontja érvényesül, jelentősen gátolhatja a mozgalom aktív, egységes fellépését, fékezheti akcióképességét. A békét és az enyhülést veszélyeztető kérdések és konfliktusok esetében a nézeteltérések miatt nagyon nehezen születnek meg a döntések, s mind gyakrabban érvényesülnek kompromisszumos, a „semlegesség” felé hajló álláspontok. Félő, ha ez a tendencia uralkodóvá válik, a mozgalom elveszítheti azt a legfontosabb erényét, ami mindig megkülönböztette az el nem kötelezettség fogalmát az (abszolút) semlegességtől: ez az aktív magatartás, cselekvés a béke megőrzése érdekében. A mozgalom irányvonalában jelentkező antiimperializmus azonban mindig együttműködési lehetőséget biztosít a szocialista országok számára az imperializmussal szemben. A szövetség és az együttműködés olyan kérdésekben valósulhat meg a szocialista és az el nem kötelezett országok között, amelyekben álláspontjuk közel áll egymáshoz, és az érdekeik egybeesnek, így például az enyhülés, a béke és a biztonság megszilárdításában, a gazdasági együttműködésben, a fajüldöző rendszerek elleni harcban, a transznacionális vállalatok szerepének korlátozásában, az új nemzetközi gazdasági rend megvalósításában. 1 1 Twenty Years of Bandung and Problems of Peace and Security in Asia. A Collection of Articles. 99—101.1. Ed. by Shashi Bushan, M. P. Allied Publishers Private Limited, 1975. 3 Ua. 117. 1. 3 Foreign Policy of India, Text of Documents, 1947—1959. Lok Sabha Secretariat. New Delhi, 1959. 157. 163—166. 1. 4 J. F. Dulles 1956 júniusában egy nyilatkozatában a semlegességet elavult, „erkölcstelen és szűklátókörű koncepciónak” nevezte. Lásd: US Nem and World Report, 1956. június 22. 137.1. 5 Az SZKP XX. kongresszusa. N. Sz. Hruscsov beszámolója. Szikra Könyvkiadó, 1956. 24—2j. és 31. 1. • — The Brioni Document, Joint Communiqué on the Visit of President Tito, President Nasser and Premier Nehru {LeoMates: Nonalignment. Theory and Current Policy. Belgrade, 1972. 379—381. 1.) 75
