Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Az el nem kötelezett országok mozgalmának történetéről
tatlanságot jelent a hadviselőkkel szemben, míg a „neutralizmus” aktív cselekvést, olyan külpolitika folytatását, amely megpróbálja a háborút megakadályozni, megelőzni. Ezért nevezik gyakran az el nem kötelezettséget „aktív vagy pozitív semlegességnek” is.26 A mindenáron „semleges”, sőt a „pozitív semleges” értelmezést az el nem kötelezettség politikájának kialakítói, köztük Nehru, visszautasították. Nehru egyebek között kifejtette, hogy az el nem kötelezettség háború esetén, vagy „ha a szabadság és függetlenség veszélyben van”, nem jelenthet semleges magatartást. Ugyancsak elutasította az el nem kötelezettség leszűkített értelmezését. Hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség aktív magatartást jelent, elkötelezettséget bizonyos politika és elvek mellett.27 Az el nem kötelezettség politikájának cselekvő, aktív jellege fejlődése során mind erőteljesebben érvényesült. Keletkezésekor fő dinamizáló ereje a függetlenné válás folyamatában a nemzeti függetlenség külpolitikai területre való kiterjesztése, e függetlenség megőrzésének, más esetekben a függetlenség megszerzésének igénye, a teljes politikai és gazdasági függetlenség elérése, az elmaradott gazdaság fejlesztése érdekében pedig a békés fejlődés, az együttműködés igenlése volt. A hidegháború csúcspontján, az ötvenes évek elejétől mindez kiegészült a katonai tömböktől való távolmaradással, a békés egymás mellett élés politikájának elfogadásával és előmozdításával, a konfrontáció imperialista politikájával szemben. Az adott helyzetben mindezek aktív cselekvést és állásfoglalást igénylő lépéseknek bizonyultak, világpolitikai jelentősége különösen az utóbbinak volt, hiszen nyílt szembehelyezkedést jelentett az agresszív imperialista tömbpolitikával, s erősítette a haladás és a béke erőit. Később, a mozgalom kialakulása után, ez az aktív állásfoglalás megmaradt, sőt az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni küzdelem jegyeivel gazdagodott. Az el nem kötelezettség tehát olyan sajátos külpolitikai orientáció, amely tükrözi a hozzá tartozó fejlődő országok bonyolult társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét. Tükrözi azokat a küzdelmes és ellentmondásos folyamatokat, amelyeket a gyarmati sorból kiemelkedő országok függedenedése, társadalmi útválasztása, gazdasági fejlődése jelent. A mozgalom egysége és összetartása mindenkor a különböző alkotórészek összhangjától, a belső és a nemzetközi problémákkal és helyzetekkel kapcsolatos érdek- azonosságtól függ. Ez az a bizonyos „közös nevező”, amelyen a mozgalom akcióegysége nyugszik, amely az erőviszonyok függvénye, és amely a mozgalom szerepét, irányát és tartalmát meghatározza. A mozgalom konkrét tartalmának és irányának szükségszerű változása során szerepének fokmérője azonban állandó, s ez mindenkor antiimperializmusa. Ez határozza meg, hogy hol áll korunk alapvető küzdelmeiben, a két világrendszer harcában. A mozgalom és a szocialista országok közötti érdekazonosság mindig nyilvánvaló volt, hiszen a mozgalom által meghirdetett célok túlnyomó többségében, a hidegháború megszüntetésében, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harc kérdésében egybevágtak a tagországok és a szocialista országok érdekei. A mozgalom döntően és határozottan antiimperialista volt, nyíltan és név szerint bírálta az imperialista hatalmakat, állásfoglalásai közel álltak a szocialista országokéhoz. A mozgalom összetételében, állásfoglalásaiban fejlődött, újabb és újabb kérdésekre keresett és adott pozitív válaszokat (enyhülés, leszerelés, új nemzetközi gazdasági rend, közel-keleti, afrikai kérdések stb.) Ugyanakkor mindig voltak olyan kérdések is, amelyekben álláspontjuk sajátos, a szocialista országokétól eltérő volt. így például az el nem kötelezett politika kialakulásának kezdeteitől a katonai tömbökkel kapcsolatos állásfoglalást mindkét tömbre, így a szocialistára is vonatkoztatták. Az el nem kötelezett mozgalom dokumentumaiban jellemző nézetként tér vissza, hogy a hidegháború létét, a konfliktusokat, majd később 73
