Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában
propagandistát, a társadalomtudományok viszonylag kevés művelőjét képezték ki a szocialista országokban, illetve a fejlett tőkés országokban működő párt- és szakszervezeti iskolákon. Kevés marxista került ki az egyetemekről. A függetlenség kivívása után tízezrével tanulnak a szocialista országok egyetemein. Ezek jelentős részénél a marxista eszmék világnézetük és politikai gondolkodásuk szerves részévé váltak. A fejlődő országokban is kitermelődnek olyan értelmiségiek, akik számára a marxizmus nem idegen, vagy akik marxista szellemben oktatnak és marxista alapállással művelik tudományukat. Ez különösen érvényes a haladó, forradalmi rendszerű országokra. A fejlett tőkés országokban tanuló diákoknak egy része is — különösen ott, ahol a baloldali mozgalom erős - megismerkedik a marxista irodalommal, és részt vesz a forradalmi mozgalomban. Az említett külső források mellett gazdagodnak a marxista elmélet bővített újratermelésének belső forrásai. A marxizmus alkalmazása a sajátos viszonyokra a nemzeti megújulás alapvető tényezőjévé vált. A marxista elmélet elterjedése együtt jár a nemzeti talajban való meggyökeresedésével. Hozzájárul ahhoz, hogy egy nép eljusson saját történelmi és kulturális létének igazabb, teljesebb megismeréséhez. A marxizmus birtokbavétele: átültetés és gyökerek eresztése az éltető nemzeti talajba. A marxista elmélet erőteljes földrajzi elterjedése láttán felvetődik az az általános kérdés: hogyan lehet marxista módon kezelni a marxista elmélet befogadásának, birtokbavételének, bővített újratermelésének problematikáját olyan történelmi, szociológiai, kulturális és vallási közegben, amely lényegesen eltér az európaitól, ahonnan kinőtt, s amelyben eddig fejlődött ? Hogyan konkretizálódik a marxizmus a történelmi helyzetek és a kultúrák sokaságában ? Térbeli elterjedése során „mássá” válik-e ? A „mássá válás” a marxizmus gazdagítását vagy a marxista elmélet hibriddé válását jelenti-e ? Ez a vegyes összetételű eszmei képződmény a marxista eszmék birtokbavételének szükségszerű közbülső állomása-e, vagy ellenkezőleg, a marxizmushoz vezető út eltorlaszolása? Végső soron arra a kérdésre kell választ adni: milyen módon konkretizálódik a marxista elmélet, és válik mind tartalmasabbá és teljesebbé egyetemes érvényessége? A marxista eszmék elsajátítása és alkotó hasznosítása a harmadik világban megköveteli a marxista és a polgári típusú Európa-központú szemlélet leküzdését, az általános és a különös dialektikájának helyes kezelését. Kulcsszerepet játszik benne a világtörténelem, világgazdaság, a világpolitika, az egyetemes kultúrtörténet marxista felfogása. A prekapitalista viszonyok továbbélése napjainkban nem értelmezhető úgy, mint kivétel a kapitalizmus terjedésének szabálya alól, mint maradványzónák létezése, ahová a kapitalizmus még nem volt képes behatolni, mint a fejlődés alacsonyabb foka, amely majd átadja helyét a magasabbnak. A harmadik világ alapvető sajátosságai a kapitalizmus általános elterjedésének immanens korlátáiból adódnak. A sokszektorúság, a dezinteg- rált társadalmi-gazdasági szerkezet nem tűnik el az idő múlásával, mint az eredeti tőke- felhalmozás és az ipari kapitalizmus közötti időszakban Európában történt. A marxizmus meggyökereztetése a nem európai társadalmakban élesebben veti fel annak szükségességét, hogy megkülönböztessük a marxizmus keletkezésének forrásait a marxizmus meghonosodásának és újratermelésének forrásaitól. A marxizmus létrejötte összefüggött a tőkés termelési viszonyok uralkodó válásával Nyugat-Európában, valamint az európai kulturális örökséggel, elsősorban az angol politikai gazdaságtannal, a klasszikus német filozófiával és a francia szocializmussal. Létrejötte után a marxizmus bővített újratermelésének forrása mindenekelőtt a már kidolgozott marxista elmélet. Ebből a szempontból az elmélet „külső” a befogadó országok kultúrája szempontjából. A birtokbavétel előfeltételezi, hogy a külső belsővé váljék, és ne legyen idegen, el58
