Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában

stratégia ellentmondásos természetére. „A társadalmi forradalom egyik első jele, hogy megrendülnek az értékek, és meglazulnak a hitek - írta honfitársak harcolnak egymás ellen - egyének, és osztályok. Megvesztegethetőség, gyanakvás, gyűlölet és önzés mozgatja őket. Az üllő és a kalapács között most két forradalomban élünk: az egyik azt követeli tőlünk, hogy egyesüljünk, szeressük egymást és minden idegünket megfeszítsük célunk elérése érdekében, a másik akaratunk ellenére széthúzásra és gyűlölködésre kényszerít bennünket, mert a társadalmi forradalomban mindenki csak magára gondol.”3

A hetvenes évek szintén bővelkedtek forradalmi eseményekben. Etiópia, Angola, Mozambik, Bissau-Guinea jelezte az utat. Az amerikaiakat Vietnam egész területéről kiűzték. Laosz és Kambodzsa elnyerte függetlenségét, és a forradalmi átalakulás útjára lépett. Radikalizálódott az algériai és a líbiai forradalom. Összeomlott az iráni imperialistabarát rendszer. Zimbabwe függetlenné vált. Afganisztánban forradalmi fordulat történt. Megbukott Somoza rezsimje Nicaraguában. S hozzátehetjük: szaporodtak az erőfeszítések egy új gazdasági világrend kialakításáért. A PFSZ tekintélye megszilárdult és nőtt. A békeszerető erők sokat tettek annak érdekében, hogy az enyhülés mindenekelőtt ne a fegyveres erők ingatag egyensúlyán, hanem a különböző társadalmi rendszerű államok sokoldalú kooperációján alapuljon. Ugyanakkor ellenforradalmi fordulat következett be Chilében és Egyiptomban. Mindemellett ennek az évtizednek ideológiai térképe nem olyan színes és változatos. Nem rajzolódnak ki meredek csúcsok és szédítő mélységek.

Az ideológiai égbolton ritkábbak és halványabbak a csillagok. Nem találkozunk olyan eszmékkel, olyan koncepciókkal, amelyek lángra gyújtanák a képzeletet. Ügy tűnik, a harmadik világban Senghor, Nkrumah, Fanon vagy Che Guevara nem találtak méltó örökösökre. Az újonnan jöttek nem rendelkeznének elődeik széles látókörével, kivételes tehetségével? Vagy csak a megváltozott körülmények miatt nem keltenek eszméik szélesebb visszhangot ? Pedig az ideológiai harc mind szélesebb körűvé és életbevágóbbá válik.

Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Feltevésem szerint a mai világban érvényesülő tendenciák kiforratlansága pillanatnyilag nem teszi lehetővé általánosításukat, szintetizálásukat.

A hetvenes évek folyamán változások következtek be gazdasági és politikai téren, a nemzetközi hatalmi struktúrákban, a szövetségi rendszerekben. Az ellentmondások felhalmozódtak, de érettségi fokuk még nem teszi lehetővé, hogy világosan kirajzolódjanak a krízishelyzetből kivezető utak alternatívái rövid és középtávon. A történelem útjai sokfelé ágaznak, és a fejlődő országok nehezen találják meg azt, amelyik a fény felé vezet a labirintusból. Az egyenes vonalú előrehaladás sokszor megvalósíthatatlan.

Az egyenlőtlen fejlődés egyként sújtja az iparosodott és a fejletlen országokat. A centrum - a fejlett tőkés világ - erőviszonyai átrendeződnek az NSZK és Japán javára. A régi nagyhatalmak, mint például Franciaország és Nagy-Britannia, hanyatlásnak indultak. Az USA erőszakhoz, elnyomáshoz és katonai zsaroláshoz folyamodik, veszélyeztetve ezzel a világ biztonságát és a békét.

Az elmúlt évtizedben a fejlődő országok közötti különbségek tovább nőttek és éleződtek. A harmadik világ sok szempontból továbbra is egységes képet mutat, de nőnek a különbségek is, néhány ország szerepe és helyzete megváltozik. Megjelentek a szub- imperialista hatalmak Latin-Amerikában, Dél-Afrikában. Egy blokká forr Izrael, Szaud-Arábia és Egyiptom. A világkapitalizmus rendszerének leírására szolgáló centrum és periféria gyűjtőfogalmak terjedelme változik. Egyes országok, amelyek ma még a centrumhoz tartoznak, egy új típusú félperiféria szintjére süllyednek le. Nem valószínűtlen, hogy a periféria néhány országa az elkövetkező évtizedek folyamán felkapasz50