Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
orientáció olyan kategória, amely lényeges új és haladó vonásokat mutat. Megfigyelhető, hogy több jellegzetesség nagyon hasonlít ahhoz, ami a vietnami és a kubai népi demokratikus átalakulás korai szakaszában végbement. Ezek az államok tudatosan a szocialista társadalom megteremtésének feltételeit akarják létrehozni, s több olyan kialakult vonásuk van, amely már a szocialista fejlődés kezdeti szakaszára is jellemző. Még nehezebb határt vonni a marxista—leninista és a kommunista pártok között. Bár az elmaradott társadalmi viszonyok és a tömegek alacsony ideológiai-politikai színvonala éreztetik hatásukat, egészében véve ezekben a pártokban megfigyelhető a kommunista vonások jelenléte és erősödése. Természetesen e pártok esetében nem hanyagolható el, hogy a marxizmus-leninizmus eszméinek térhódítása jelentős munkásmozgalmi hagyományok nélkül, a következetes forradalmi demokraták viszonylag szűk csoportjának tevékenysége révén következett be. Mind az elméleti, mind a napi politikai tevékenység során figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó szocialista orientációjú államok és marxista-leninista pártjaik nem minden esetben fogadják el ezt a terminológiát. Több ilyen állam önmagát a szocialista orientáció kifejezést lekicsinylőnek, esetleg bántónak, megkülönböztetőnek tartja. Ugyanígy egyes marxista-leninista pártok is igénylik elismerésüket a kommunista világmozgalom egyenrangú és egyenjogú tagjaként. Ezek a törekvések figyelmet és elismerést érdemelnek. IV. A fejlődő országok nemzetközi politikai törekvéseiről ez alkalommal csak az el nem kötelezett országok mozgalmával összefüggésben történik említés. Ennek magyarázata, hogy ebben az egyre erőteljesebben polarizálódó, heterogén országcsoportban egyedül az el nem kötelezettek mozgalma fejezi ki szervezett keretek között a fejlődő országok közös értékeléseit és állásfoglalásait a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiről. A mozgalom közös platformjának természetesen a legutolsó, hatodik, Havannában tartott csúcsértekezletén elfogadott határozatok tekinthetők, hiszen ezek bármilyen irányú revíziójára kizárólag az 1982-re tervezett következő csúcsértekezlet jogosult. A politikai közvélemény minden eddiginél nagyobb figyelmet fordított az el nem kötelezett országok havannai csúcsértekezletének előkészületeire, a tanácskozáson elhangzott felszólalásokra és az elfogadott határozatokra. Jóval a csúcsértekezlet kezdete előtt nyilvánvaló volt, hogy Havannának kiemelkedő fontossága lesz a mozgalom történetében. A havannai csúcsértekezletnek kellett ugyanis döntenie arról, hogy fenntartják és továbbfejlesztik-e az el nem kötelezettek mozgalmának politikai és erkölcsi tekintélyt adó, haladó antiimperialista és antikolonialista jellegét olyan körülmények között, amikor nagy nyomás nehezedik a mozgalomra a vezető tőkés országok és Kína részéről azzal a céllal, hogy távol tartsák, és ha lehetséges, elszakítsák az el nem kötelezetteket a többi imperialistaellenes erőtől, elsősorban a szocialista országoktól. Közismert, hogy különböző erők bizonytalanságot próbáltak kelteni az értekezlet színhelye és időpontja körül. Az a tény, hogy az el nem kötelezettek VI. csúcsértekezletét Kubában tartották meg, meggyőzően bizonyította, hogy a tagállamok messzemenő elismerésben részesítik azt az országot, amely a mozgalom által elfogadott antiimperialista elveket és célokat következetesen és áldozatokat is vállalva a gyakorlatban valósítja meg, közvetlen segítséget nyújtva több afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország szabadságtörekvéseihez. A havannai csúcsértekezleten a mozgalom megőrizte antiimpe29
