Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
1. Lényeges előrelépés a tulajdonviszonyok területén, így a nagybirtok következetes felszámolása (ahol ilyen létezik), a nemzeti tőke tevékenységi körének korlátozása, a külföldi monopóliumok befolyásának csökkentése vagy az erre irányuló határozott törekvés, az állami szektor erősítése az ipar területén, a mezőgazdaságban a szövetkezetesítés megindítása. Jellemző már a legkorábbi fejlődési szakaszban is a magántulajdonon alapuló kizsákmányolás rendszerének felszámolásáért folytatott következetes küzdelem. A földtulajdon területén mutatkozó történelmi egyenlőtlenségek megszüntetésének ezekben az országokban különös jelentősége van, hiszen a lakosság 70-90 százaléka a mezőgazdaságból él. Figyelemre méltó, hogy csaknem valamennyi szocialista orientációjú országban olyan nagybirtokrendszer létezett, amely a parasztság jelentős tömegeit zsákmányolta ki. Ez volt a helyzet a feudális Etiópiában, Afganisztánban és Dél-Jemenben csakúgy, mint Angolában vagy Mozambikban, ahol a nagy latifundisták a portugál telepesek közül kerültek ki. 2. A szűkebben értelmezett szocialista orientációjú országok közös sajátossága az is, hogy a soron következő bel- és külpolitikai feladatokat úgynevezett marxista-leninista élcsapatpártok vezetésével oldják meg. Ezeknek az országoknak többségében a széles alapokon nyugvó nemzeti felszabadítási frontok átalakultak élcsapatpárttá. Óriási jelentősége van annak, hogy a marxista-leninista pártok tudatosan törekszenek az általuk irányított társadalmaknak a tudományos szocializmus elveivel összhangban történő átalakítására. A marxista-leninista pártok igen közelállónak tekintik magukat a kommunista pártokhoz, esetenként a nemzetközi kommunista mozgalom részének tartják magukat. A tudományos szocializmus elfogadása lényeges, minőségi előrelépés a különböző jelzővel (afrikai, arab stb.) ellátott „szocializmusokhoz” képest. 3. A szocialista orientációjú országok társadalmi-politikai fejlődésük modelljének a létező szocializmust tekintik. A szocialista közösség országainak fejlődési útját úgy értékelik, mint követendő példát. Igénylik a szocialista országok és kommunista pártjaik segítségnyújtását olyan területeken is, mint a káderképzés vagy közreműködés a pártépítésben. Mindez nem jelenti azt, hogy a szocialista orientációjú országok feladatuknak a szocialista országok tevékenységének másolását tekintenék. B. Ponomarjov a kommunista és munkáspártok, valamint más forradalmi szervezetek 1980-as berlini tanácskozáson kifejetette, hogy „...a szocializmusba vezető utak sokfélék. A szocialista orientációjú országok sok újat és eredetit alkottak, és teszik ezt a jövőben is. Érthető, hogy mindegyikük a társadalmi átalakulás olyan formáit és módszereit törekszik feltárni, amely megfelel specifikus feltételeiknek és nemzeti sajátosságaiknak”.7 4. Ezek az országok a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben azonos vagy hasonló álláspontot képviselnek a szocialista országokkal. A különféle nemzetközi fórumokon, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetében vagy az el nem kötelezettek mozgalmában a szocialista orientációjú országok a vízválasztónak tekinthető nagy nemzetközi kérdésekben a szocialista közösség álláspontját osztják. A szocialista közösség országai és a szocialista orientációjú országok között széles körű politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés bontakozik ki. 5. Ezeknek az országoknak az is közös sajátosságuk, hogy általában igen éles, többnyire fegyveres harcban tudják kivívni, illetve megszilárdítani nemzeti függetlenségüket, és biztosítani haladó rendszerük fennmaradását. Valamennyien közvetlenül voltak kitéve az imperializmus legerőteljesebb nyomásának, és gazdaságilag a legközvetlenebbül érezték a kapitalista világgazdasági és világpolitikai rendszerből adódó hátrányos következményeket. Legtöbbjük a nemzeti függetlenségért vívott harcban, illetve függetlensége megerősítésében, megszilárdításában közvetlenül is támogatást kapott a szocialista közösség országaitól. 27
