Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
vásárlásainkat rendelkezésünkre álló exportkapacitásokkal, például gépszállításokkal, szellemi exporttal, földtani és vízgazdálkodási kutatásokkal, valamint helyi ásványkincsek kitermelésében való részvétellel ellentételezzük. A fejlődő országok egyre inkább igénylik az ilyen együttműködést. Együttműködésünk a megváltozott körülmények között is gyors ütemben fejlődött. 1980-ban már összes exportunk 9,4 százaléka és összes importunk 8,5 százaléka bonyolódott le a fejlődő országokkal. Célkitűzésünknek megfelelően a relációban a növekedés gyorsabb volt a világ más térségeivel folytatott kereskedelmünk fejlődésénél. Számítani lehet arra, hogy ez az ütem hosszabb távon is felülmúlja a magyar forgalom növekedésének átlagát, tehát a fejlődő országok részaránya külkereskedelmünkben tovább emelkedik. A legnagyobb forgalmat az arab országokkal, Iránnal és Indiával bonyolítjuk le, exportunk ezekbe az országokba a fejlődő világgal folytatott kereskedelem átlagát is meghaladó mértékben növekszik. Eredményeket értünk el a fekete-afrikai országokban, elsősorban Nigériában, és az együttműködés szervezeti kereteinek létrehozásával megteremtettük az előrelépés feltételeit Angolában, Etiópiában és Mozambikban. Latin- Amerikában exportunk növekedése még nem kielégítő, ugyanakkor Brazíliából igen jelentős a behozatalunk. Exportunk jelentős hányadaként szerepelnek a gépek és a komplett berendezések. Jelentős exportot bonyolítunk le híradástechnikai és erősáramú, gyógyszergyári, oktatási, vákuumtechnikai berendezésekből, általános rendeltetésű gépekből, kikötői felszerelésekből, vízgazdálkodási és élelmiszeripari létesítményekből, járművekből. Növekszik a fogyasztási cikkek, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja is. Importunknak egyötödét teszik ki az anyag jellegű árucikkek, magas arányban részesednek a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek. 1970-hez viszonyítva háromszorosára nőtt a fejlődő országoktól vásárolt fogyasztási cikkek mennyisége. 1972-től vámrendszerünk preferenciális a fejlődő országok javára, 1978-tól pedig a legszegényebb 26 fejlődő ország részére teljes vámmentességet biztosítunk. Partnereink megválasztása mindig kockázatot is jelent, ami csak csökkenthető, de teljesen nem küszöbölhető ki. Pozíciónkat befolyásolja, illetve kemény versenyre késztet bennünket, hogy egyes piacokon a tőkés világ igen tőkeerős és a technológia terén fejlett vállalataival kell versenyeznünk. Reálisan nem várhatjuk, hogy a fejlődő országok piacán konkurrensek nélkül maradunk. Hazánk - sőt a szocialista országok - gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális teljesítőképessége sem elegendő olyan mértékű kapcsolatok kiépítésére, amelyek maradéktalanul kielégíthetnék a fejlődő országok igényeit. így elkerülhetetlen, hogy a fejlődő országok a tőkés országokkal is együttműködjenek gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi téren, bízva abban, hogy megfelelő preventív intézkedésekkel elejét veszik a tőkés nagyvállalatokhoz fűződő kapcsolatból fakadó veszélyeknek. A szocialista országokkal történő együttműködés nyilvánvalóan bizonyos garanciákat jelent a tőkésvállalatok okozta veszélyek elhárításához, illetve csökkentéséhez. A magyar népgazdaság méretei, korlátozott erőforrásai nem teszik lehetővé, hogy minden fejlődő országgal intenzív kapcsolatokat alakítsunk ki. Erőinket Indiára, Iránra, az arab országokra: Irakra, Kuvaitra, Algériára, Líbiára, továbbá Nigériára, Brazíliára és a szocialista célokat követő országokra összpontosítjuk anélkül, hogy más országokkal kialakult kapcsolatainkat csökkentenénk, vagy vállalatainkat más piacoktól visszafognánk. Az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítunk a számunkra közepes nagyságú piacot jelentő országokra: Libanonra, Jordániára, Szíriára, Tunéziára, Egyiptomra, Perura, Mexikóra, Argentínára, valamint a délkelet-ázsiai térség ASEAN- országaira. 14