Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Burchett, Wilfred: Dél-Afrika felkel ( Fodor Erika)
zőnek az az állítása, hogy ebben az esetben nem célravezető sem a termelés mennyiségi növelésére való egyoldalú ösztönzés, sem a munkatényező olcsóbbítását a fogyasztási szint visszafogásával megvalósítani kívánó törekvés, mivel mindkét módszer a munkaerő minőségi teljesítményének növekedését akadályozza. A szerző megállapítja, hogy a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt alapvetően befolyásolja a külpiaci értékítélet. Az exportra termelés és az import útján való beszerzés az egyéni munka értékelését azért teszi bonyolultabbá, mert a csereaktusok olyan közegben mennek végbe, amelynek értékrendje eltér a belpiacon kialakult értékrendtől. (Hangsúlyozzuk, hogy ez csaknem minden nemzetgazdaságban fennáll, mivel más és más a termelőerők általános fejlettsége, a termeléshez felhasznált tényezők szerkezete, az egyes munkák termelékenységi arányai stb.). Másfelől a nemzetközi értékítélet nem egyszerűen a világpiacon megjelenő vállalatok gazdasági erőviszonyait teszi a mérleg serpenyőibe, hanem azok nemzetgazdaságait is. El kell tehát fogadnunk az „ország” objektív gazdasági kategóriaként való létezését is. Tőkés viszonyok között a magántulajdon funkcióinak állami összehangolása önmagában rendszeridegen elem, de - mint a könyv bizonyítja - a mai monopolkapitalizmus már nem lehet meg enélkül. A könyvnek erről szóló fejtegetése a politikatudomány számára is alapvetően fontos. Ha ugyanis az ország objektív gazdasági kategóriaként létezik, s mint ilyen hat a nemzetközi munkamegosztásra is, nemcsak gazdaságpolitikai és belpolitikai szándékok vezethetik, hanem beavatkozásaiban felbukkanhatnak külpolitikai, biztonságpolitikai indítékai is. M fejlesztési és a külgazdasági stratégiákról A befejező részben a szerző egészen újszerűén tipizálja a nyitott gazdaság fejlesztési stratégiáit. Megállapítja, hogy a szerkezetileg nyitott gazdaság esetében a fejlesztési stratégia óhatatlanul külgazdasági stratégia is, és ez fordítva is igaz. A stratégiák alapeseteit a következőkben így vázolja fel:- A pozitív irányba változó világgazdasági környezet lehetőségeinek kiaknázására irányuló expanzív („támadó”) stratégiára azok az országok képesek, amelyek hatékonyan működő termelési tényezőkkel és olyan termékekkel rendelkeznek, amelyeket a külpiac kedvező cserearányok mellett hajlandó felszívni.- A negatív hatású világgazdasági környezet okozta károkat expanzióval ellensúlyozó („ellentámadást végrehajtó”) stratégia alkalmazása akkor válik szükségessé, amikor a külgazdasági környezet egy korábban magasra értékelt termelési elemet már nem fizet meg, de az országnak rendelkezésre állnak olyan termelési tényezők, amelyek a megváltozott világpiaci helyzetben sikerrel bevethetők.- A negatív világgazdasági hatásokat rövid távon minimalizálni igyekvő, hosszabb távon expanzív („védekező-ellentámadó”) stratégia az előbbieknek olyan válfaja, amely akkor válik alkalmazhatóvá, ha a külső környezet visszahúzó hatása túl súlyos ahhoz, hogy a gazdaság azonnali ellentámadással válaszoljon; ez reális alternatíva olyan ország számára is,amely a pályakorrekció idején is kénytelen fenntartani vagy növelni külgazdasági nyitottságát.- A kedvezőtlen külgazdasági hatásokat csak hosszabb távon semlegesíteni tudó ország enyhén bezárkózó, erőgyűjtő stratégiája („elszakadó-ellentámadó”) esetében az exportorientáció párosul az import ésszerű fel- használásával, takarékossággal, aminek szerves része a szelektív fejlesztéspolitika. Az importtal való ésszerű gazdálkodás ugyanis nem visszalépés az autarkia felé, hanem a józan, reális, exportorientált fejlesztés szerves tartozéka.- A külgazdasági környezet kedvezőtlenné válását hosszabb távon tudomásul vevő, ahhoz passzívan alkalmazkodó stratégia „behódoló jellegű”. A szerző az alapeseteket elemezve arra a következtetésre jut, hogy a valóságban ezek nem tisztán, hanem a külgazdasági stratégiák elemeiként jelentkeznek. Izjkné Hedri Gabriella WILFRED BURCHETT: Dél-Afrika felkel Kossuth Könyvkiadó, 1980. 433 1. „Forradalom Angolában, Mozambikban, Rhodésiában és Dél-Afrikában” alcímmel kezdi hallatlanul érdekes, izgalmas könyvét a 159
