Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Puja Frigyes: Magyar Külpolitika ( Bognár Gyula )
kozó rész már a diplomáciatörténet egy - rendkívül izgalmas és tanulságos - fejezete. Ezt áttekintve, az olvasó az ENSZ működésének néhány igen fontos részletével is megismerkedhet. Ugyancsak diplomáciatörténeti jellegű rész külpolitikánk főbb szakaszainak áttekintése, amely visszanyúl még a koalíció éveiben született MKP-dokumentumokhoz is a külpolitika kérdésében, és egészen a máig összegzi a magyar diplomácia fejlődését, tevékenységét, tényeit. A könyv leghosszabb fejezete - csaknem a fele - taglalja álláspontunkat néhány időszerű nemzetközi kérdésben. Ezek közül első a német kérdésben elfoglalt magyar álláspont, amelyet bemutatva egészen a probléma kialakulásáig tér vissza a könyv, és gazdagon idéz a kapcsolódó dokumentumokból is. Ugyancsak nagyon érdekes és a téma iránt érdeklődőknek nélkülözhetetlen a nyugateurópai integráció kérdését tanulmányozó rész, melyben a szerző „az első világháború utáni fontosabb Páneurópa-tervektől” elindulva kezdi az elemzést, de természetesen részletesebben foglalkozik a második világháború utáni integrációs tervek különböző formáival. De Gaulle és Franz-Josef Strauss koncepcióján kívül bemutatja a Tindemans-je- lentésben kifejezésre jutó törekvéseket is. A Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát, mint a világpolitika egyik időszerű alapkérdését vizsgálva, Púja Frigyes könyve kitér olyan közismert és téves nézetek bírálatára, mint például a kinai eredetű „szuper- hatalmak”-elmélet. E téma fejlődését történelmi visszapillantás keretében vizsgálja a könyv, és tárgyalja a SALT-II. körüli problémákat is. Terjedelmes részt tölt ki „Az enyhülés, a béke és a biztonság” című téma, melyben a szerző a történelmi vizsgálat keretében mindenekelőtt az erőviszonyok folyamatos átalakulására helyezi a súlyt, majd pontokban összegzi az enyhülés tartalmát. Foglalkozik azzal a szereppel, amelyet Magyarország játszott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásában. A téma ösze- foglalása még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy az európai viszonyok rendezéséért, a béke és biztonság megszilárdításáért vívott harcot - bár a közös érdekeltség alapján vezetett eredményre - döntően a szocialista országok aktivitása vitte előre. Ismerteti a könyv a helsinki Záróokmányt is, ismét nagy segítséget nyújtva a téma iránt érdeklődőknek. Bemutatja az 1977 végén összeült belgrádi értekezlet szerepét és feladatait is. A leszerelést sokan elérhetetlen ideálnak, szinte utópiának tartják. A részleges leszerelés eredményeinek, a teljes leszerelésért vívott harc előrehaladásának ismertetése e kérdést is a mindennapi külpolitikai történések közelségébe helyezi. E téma elvezet napjaink egyik legbonyolultabb kérdéséhez, a katonai erőviszonyok pontos értékeléséhez, ami a jelenlegi leszerelési tárgyalások egyik nagy problémája. A nyugati országokban gyakran mesterségesen is táplált pesszimizmussal a könyv a részleges leszerelés terén 1963 óta megkötött, majdnem két tucat különböző megállapodás tényét állítja szembe, amelyek bizonyítják: mindkét fél jószándéka esetén lehetséges az előrehaladás a leszerelés terén is. A hadászati fegyverrendszerek korlátozása már a jelen problémája, s az olvasó ezeken az oldalakon áttekintheti a neutronbomba, a szárnyasrakéták körül kialakult vitát is. A közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások problémájában - ahol az egyik vitatott kérdés éppen Magyarország részvételének minősége volt - az érdeklődő nehezen igazodhatna el másként, mint a könyv segítségével. A további alfejezetekkel már a jelen nemzetközi eseményeihez, az enyhülés ellen indított támadáshoz és a nemzetközi helyzet újabb éleződéséhez érkezünk, mely elsősorban az Egyesült Államok, de egyes nyugat-európai és japán körök tevékenységének is eredménye. Púja Frigyes e kérdések kapcsán is sorra vesz olyan elveket, amelyekre - bár hamis propagandaszólamok - egyes nyugati körök külpolitikai gyakorlatot próbálnak építeni. Ilyen például a „szovjet veszélyre” való hivatkozás vagy az a felfogás, hogy az enyhülés csak a szocialista államoknak kedvez. Ennek kapcsán egészen konkrétan felsorolja a szerző azokat a köröket, amelyeknek érdekeltsége a nemzetközi feszültség fokozódásához kapcsolódik. Púja Frigyes könyvének talán a legtöbb elemzést tartalmazó része az enyhülés elleni támadásban kibontakozó új imperialista stratégia bemutatása. Az enyhülés elleni imperialista támadáshoz kapcsolja a szerző az „ellenőrzött” vagy „aszimmetrikus” enyhülés amerikai koncepciójának bírálatát. Az elméleti vita e kérdésekben már a napi diplomáciai tevékenységgel is érintkezik, és így különösen élő, eleven jellegű. Ez a tárgyalási mód teszi lehetővé, 135
