Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Puja Frigyes: Magyar Külpolitika ( Bognár Gyula )
ánst, specifikumaira, egyes országainak célkitűzéseire azonban csak később tér ki, nem egy esetben elvileg megalapozott, kritikai hangvétellel. A továbbiakban részletesen tárgyalja a tömegek szerepét a szocialista külpolitikában, és visszatér a tévedés lehetőségeinek vizsgálata is, itt azonban lényegében a munkásosztály, a nép belső érdekeinek viszonylatában. A vezető államférfiak szerepéről írt rész elméletileg világosan, tisztán tárgyalja ezt, a közvéleményben sokszor tévesen tükröződő kérdést. A kollektív vezetés fontosságát a mi 1956 előtti negatív tapasztalatainkra is utalva fejti ki, de talán nem ártott volna több mai jelenségre is utalni, elsősorban arra a tényre, hogy mindenekelőtt a fejlődő országokban a fejletlen osztályviszonyok pozitív és negatív irányban egyaránt nagy teret engednek a személyiségnek. Nem kevés példa mutatja ugyanis, hogy kezdetben pozitív személyiségek tevékenységében fokozatosan negatív jelenségek kerülhetnek előtérbe, ám a baráti kapcsolatokban megtestesülő diplomáciai érdek fékezheti ezek árnyoldalainak nyílt bírálatát. A közvélemény gyakran csak az értékelés gyors megváltozását érzékeli - nem kevésszer malíciózus megjegyzések kíséretében -, pedig gyakran nem az illető vezető téves értékeléséről van szó (ami persze nem kizárt), hanem arról a tényről, hogy míg az illető tevékenysége fokozatosan tolódik negatív irányba, a nyílt értékelés megváltoztatása viszont esetleg hirtelen válik szükségessé a kapcsolatok minőségében bekövetkezett törés folytán. Joggal számíthatnak érdeklődésre a fejezet további oldalai, ahol a szerző a világforradalmi folyamat fejlődésének szakaszos jellegéből törvényszerű következtetéseket von le a szocialista országok külpolitikájának fő irányaira is. „Csak az nevezhető szocialista külpolitikának - szögezi le Púja Frigyes -, amely végső fokon a munkásosztály stratégiai céljának az elérését, a világszocializmus ügyét, a népek javát szolgálja, amely ebből indul ki, akkor is, amikor egy-egy adott szakasz külpolitikai feladatait megjelöli, s akkor is,amikor hosszabb távú teendőket határoz meg” (46- 47. 1.). Ebből a világos elvi alapból kiindulva a szerző öt pontban összegezi a jelenlegi szocialista külpolitika legfőbb jellemzőit. A második fejezet a magyar külpolitika elvi alapjait és fő irányvonalát tárgyalja a jelenlegi szakaszban. Foglalkozik hazánk nemzetközi tevékenységének elveivel és módszereivel csakúgy, mint stratégiájával és taktikájával. Mindjárt elöljáróban leszögezi a Magyar Népköztársaság külpolitikájának két fő elvét: a proletár internacionalizmust és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére való törekvést, amelyek megfelelnek népünk érdekeinek. Itt tér vissza az osztályérdekek kérdésére, ezek nemzeti és nemzetközi keretekben megnyilvánuló - és összecsengő - követelményeire, amivel még jobban alátámasztja a proletár internacionalizmus változatlan fontosságát a nemzetközi kapcsolatok elvei között. Részletesen tisztáz e fejezet egy sor fontos elvi kérdést a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről. Nemcsak meghatározza e kapcsolattípus fő jellemzőit, hanem vitatkozik is számos téves nézettel, például azzal, amelyik egyszerűen a háborús állapot hiányát tekinti békés egymás mellett élésnek. Leszögezi a szerző, hogy a fegyveres konfliktus hiányán túl a kétoldalú kapcsolatok bizonyos minimuma is elengedhetetlen a különböző társadalmi rendszerhez tartozó államok között ahhoz, hogy békés egymás mellett élésről beszélhessünk. Megállapítja, hogy a békés egymás mellett élés megvalósulása hosszú történelmi folyamatot ölel fel, és így a szocialista országok számára sem jelenthet rövid, taktikai periódust. Igen fontos azoknak a problémáknak az ideológiailag korrekt tisztázása, hogy például lehet-e szó békés egymás mellett élésről a társadalmi harcok vonatkozásában, s hogy összeegyeztethető-e ez az elv az ideológiai harccal. Ezt a részt azon feltételek összefoglalásával zárja Púja Frigyes, amelyek a békés egymás mellett élés érvényesüléséhez szükségesek. Ezeket a feltételeket sokéves tapasztalatok összegezésével foglalta össze. Külpolitikánk általános irányvonalát az MSZMP-kongresszusok célkitűzéseinek ösz- szefoglalásával vázolja fel a szerző, beleértve az 1980-ban lezajlott XII. kongresszust is. Kiemeli a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kiépített kapcsolatok fontosságát, részletesen szól a kínai vezetők káros törekvéseiről, amelyekkel szembetaláljuk magunkat a nemzetközi küzdőtéren. Elemzi azokat az objektív és szubjektív tényezőket, amelyek hatására megegyezik külpolitikánk általános irányvonala a Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikájának általános irányvonalával, és részletesen bemutatja J33
