Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Kovács István: Az amerikai elnökválasztás után
korlátozását, a fejlett technika szállításának tilalmát vágj az olimpia bojkottját illeti, mindez nem érte el a kitűzött célokat, de tovább rontotta a nemzetközi légkört, s az Egyesült Államokban előkészítette a talajt a további militarista követelések teljesítéséhez. Ennek megfelelően 1980 első hónapjában a Carter-kor- mányzat lényegében saját programjába integrálta mindazokat a követeléseket és koncepciókat, amelyek a szembenállás, mindenekelőtt a katonai szembenállás fokozására irányultak. Mindez a fegyverkezési verseny új fordulójának kialakítását szolgálta a következő három cél jegyében: 1. Megkísérelni az Egyesült Államok számára a hadászati erőfölényt biztosítani - figyelmen kívül hagyva a SALT-egyezményt, s megkerülve annak előírásait. Ismeretes, hogy a megállapodást maga Carter elnök vetette le a szenátus napirendjéről. Ugyanakkor az amerikai ihletésű eurorakéta-terv, amelyet 1979 decemberében fogadtak, illetve fogadtattak el, arra irányult, hogy mintegy hatszázzal növeljék azoknak a robbanófejeknek számát, amelyek a Szovjetunió szempontjából semmivel sem különböznek azoktól, amelyeket a hadászati fegyverkorlátozás keretében csökkentettek. z. A Szovjetunióra, a Varsói Szerződés országaira a fegyverkezési verseny új szakaszát erőltetni, arra kényszerítve ezeket az országokat, hogy erőforrásaik, szellemi kapacitásuk egy részét erre a célra fordítsák. 3. Fokozni az Egyesült Államok arra irányuló képességét, hogy a világ különböző részein valóban hadat viselhessen. Ezzel a céllal hozták létre az amerikai „gyors hadtestet”, amelyet harmadik világbeli hadműveletekre készítenek fel. Az elnök által kibocsájtott úgynevezett 59. direktíva pedig lehetségesnek nevezte a korlátozott nukleáris háborút - azzal a ki nem mondott következtetéssel, hogy egy ilyen jellegű háborúban csak Európa pusztul el, az Egyesült Államok viszont sértetlen maradna. * A Carter-kormány nem szállt szembe a jobboldali áradattal, hanem inkább ennek meglovagolását választotta, ettől meghatározott választási előnyöket várva. Hosszú távú politikai érdekeit így gátlástalanul rendelte alá a remélt pillanatnyi politikai előnynek. Számítása az volt, hogy a nemzetközi helyzet romlására való hivatkozással a közvélemény megérti: viharos időben nem lehet kapitányt váltani. Elgondolása azonban nem vált be. A Carter-ad- minisztráció nem könyvelhetett el sem diplomáciai sikereket, sem konzekvens külpolitikát, amikor megkezdte 1980-as kampányát. Republikánus ellenfelének nem volt nehéz dolga olyan választási hadjáratban, amelyben központi szerep jutott a gazdasági kérdéseknek. A külpolitikai kérdések ehhez képest alárendelt szerepet játszottak. A két nagy párt és a sajtó mintegy közös megegyezéssel hallgatott arról, hogy a legsúlyosabb belső problémák elválaszthatatlanok a rákos daganatként növekvő hadi
