Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Olaszország a nemzetközi politikában (Réti György)
és élelmezési problémáinak, a szakszervezeti és szociális kérdéseknek, az iparpolitika és a nemzetközi szállítások helyzetének. Az egyes fejezetek - rendkívül sok adattal illusztrálva — értékelik az adott kérdés nemzetközi összefüggéseit és Olaszország helyét a vizsgált viszonylat-rendszerben. Miután a könyv így elhelyezi Olaszországot a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok szövevényes rendszerében, utolsó harmadát az í977-i978-as évek konkrét olasz külpolitikai megnyilvánulásainak szenteli. Olasz külpolitikai évkönyvről lévén szó, a recenzenst leginkább ezek a fejezetek érdeklik. A könyv részletesen ismerteti a különböző olasz politikai erők publicisztikai és parlamenti állásfoglalásait az enyhülés, a nemzetközi konfliktusok, a nyugat-európai integráció stb. kérdéseiről. Természetesen ezek az állás- foglalások jelentősen eltérnek egymástól. Az Olasz Kommunista Párt többször is kifejezte aggodalmát az enyhülés folyamatának lelassulása, a szovjet-amerikai kapcsolatok elhidegülése és a belgrádi konferencia alapvető sikertelensége miatt. Az olasz pártok közül az OKP szállt síkra a legkövetkezetesebben az amerikai neutronbombák gyártása ellen és a katonai blokkok egyidejű felszámolása mellett. Az Olasz Szocialista Párt üdvözölte a kissin- geri bipoláris világszemlélet felváltását a carted multipoláris szemlélettel, ugyanakkor figyelmeztetett a szovjet-amerikai viszony megromlásának veszélyeire. Amíg az olasz baloldali pártok az enyhülés megtorpanásáért elsősorban az új amerikai elnököt tették felelőssé, a Kereszténydemokrata Párt megpróbálta a Szovjetunióra hárítani a felelősséget ezért. Ugyanakkor ez a párt is állást foglalt a neutronbomba gyártása ellen. Ezután a könyv behatóan ismerteti a különböző olasz állásfoglalásokat a nyugat-európai integráció, a közel-keleti konfliktus, a szo- máli-etiópiai háború, a Spanyol Szahara kérdéseiben. Az olasz pártok nemzetközi kapcsolatait ismertető alfejezet legrészletesebben az OKP kapcsolataival és az „eurokommunizmus” kérdésével foglalkozik. Ebből is kitűnik, hogy az OKP sajátos irányvonala mellett fenntartotta szolidaritását a létező szocializmus országaival. Ezt tükrözték Berlinguer látogatásai a Szovjetunióban, Magyarországon és Jugoszláviában. A könyv Olaszország 1977. évi külpolitikai aktivitását találóan úgy jellemzi, hogy „olyan volt, mint mindig: belpolitikai gondokkal megterhelve és valódi súly nélküli kezdeményezések sokaságával”. Az olasz külpolitika szempontjából ez év két legfontosabb jellegzetességének azt tartja, hogy a nyugateurópai integráción belüli problémák miatt itt is fokozódott a bilaterális kapcsolatok szerepe; továbbá, hogy a „kommunista kérdés” - az OKP-nak a kormánytöbbségbe történt bevonása miatt - a korábbinál is nagyobb hangsúllyal szerepelt Olaszország kétoldalú kapcsolataiban. Az évkönyv utolsó fejezete Olaszország bilaterális kapcsolatait részletezi 35 ország vonatkozásában. Természetesen itt csak néhány relációra térhetünk ki. Az 1977 júniusában Washingtonban lezajlott amerikai-olasz kormányfői találkozó (Carter-Andreotti) központi témája a „kommunista kérdés” volt. A könyv értékelése szerint Carter is ellenzi az OKP kormányba lépését, de ezt a Ford-Kissinger kettősnél „rugalmasabb” eszközökkel látja megaka- dályozhatónak. Ezt a véleményt azonban nem igazolja az amerikai Külügyminisztérium 1978. január 12-i - a könyvben is részletesen ismertetett - hivatalos nyilatkozata, amely kifejti Washington határozott szembenállását az OKP kormányba lépésével kapcsolatban. A nyilatkozatot - nemcsak az OKP, hanem több más párt is - az olasz belügyekbe való durva beavatkozásnak tekintette. 1977-ben továbbfejlődtek Olaszország kapcsolatai az európai szocialista országokkal. A könyv itt két oldalt szentel a magyarolasz kapcsolatoknak, kiemelve Kádár János 1977. júniusi látogatását Olaszországban. „A magyar vezető látogatása, amely első vizitje volt egy EGK-tagországban, jelentősen elősegítette a kétoldalú kapcsolatok fejlődését” - állapítja meg az évkönyv -, majd kitér a látogatás nemzetközi jelentőségére is. A jól fejlődő olasz-magyar gazdasági kapcsolatokról megállapítja, hogy azokat némileg akadályozzák az EGK korlátozó intézkedései, különösen a húsbehozatalra vonatkozók. Kár, hogy a tudományos igénnyel megírt évkönyv a Szovjetunió és a szocialista országokról szólva esetenként átvesz olyan, nem is a legszínvonalasabb polgári zsurnalisztikában használt értékeléseket és kifejezéseket, mint. amilyenek például a „szovjet expanzioniz- mus” és a „szatellit-országok”. Egy recenzió keretében csak néhányat
