Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Prandler Árpád: Az emberi jogok biztosításának néhány aktuális kérdése
2. Az emberi jogokra vonatkozó belső magyar szabályokról szólva említést kell tennünk nemzetközi jogi kötelezettségeinkről is, tekintettel arra, hogy a belső jogi szabályozás nem lehet ellentétes a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel. Az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményeket és az azokban részes államok listáját vizsgálva jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársaság ezen a területen lényegében részese valamennyi fontosabb egyezménynek. A két alapvető egyezségokmány — azaz a polgári és politikai, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya mellett6 részesei vagyunk a következő, fontosabb egyezményeknek: — a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről kötött, 1965. évi New York-i egyezmény;7 — az apartheid bűncselekmény üldözéséről és büntetéséről szóló, 1973. évi New- York-i egyezmény;8 — a rabszolgaságra és a rabszolgakereskedés eltörlése tárgyában kötött egyezmények és jegyzőkönyvek;9 — egyezmények a nők politikai jogairól, a férjezett nők állampolgárságáról, a házasságkötéshez szükséges kölcsönös beleegyezésről, a legalsó korhatárról, valamint a házasságkötések anyakönyvezéséről;10 — részesei vagyunk továbbá olyan egyezményeknek, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében jöttek létre és a munkafeltételek széles körű megjavítására irányulnak;11 — részesei vagyunk továbbá az UNESCO keretében kidolgozott és megkötött azon egyezménynek, amely az oktatás és nevelés területén tiltja a bármiféle megkülönböztetést. A Magyar Népköztársaság a „pacta sunt servanda” elvének következetes valóra váltásaként jóhiszeműen végrehajtja vállalt kötelezettségeit. Ennek legékesebb bizonyítéka a két egyezségokmány végrehajtásával kapcsolatos beszámolási kötelezettségünk teljesítése. Ismeretes, hogy a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya rendelkezéseinek megfelelően létrejött a 18 tagú Emberi Jogok Bizottsága. (Ez az egyezségokmányokat kihirdető törvényerejű rendelet szóhasználata, bár illetékes szerveink a bizottságot általában emberi jogi bizottságnak nevezik, hogy megkülönböztessék a Gazdasági és Szociális Tanács funkcionális bizottságaként működő ún. „nagy” Emberi Jogok Bizottságától.) A részes államoknak kötelességük •— az Egyezségokmány 40. cikke alapján —, hogy a bizottság előtt beszámoljanak azokról az intézkedésekről, amelyeket az egyezségokmány végrehajtása érdekében tettek. A Magyar Népköztársaság kormányának első jelentését a Bizottság 1977 augusztusában tárgyalta meg, és azt egészében jóváhagyóan tudomásul vette. A jelentéssel kapcsolatos vita során felmerült kérdésekre a választ egyrészt az ülésszak idején szóban, másrészt később írásban adtuk meg. A gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya az előbb vázolt eljárás97
