Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések
Nyugati javaslat Becsben A nyugati válasz — amelyet a közép-európai haderőcsökkentési tárgyaláson Bécsben beterjesztett indítvány tükröz — több okból sem mutatkozott kielégítőnek. A leglényegesebb talán az, hogy az úgynevezett tárgyalási csomagterv az eurostratégiai fegyverek telepítéséről hozott döntést kísérte; vagyis a NATO azt akarja, hogy fegyverkezzünk, és a fegyverkezéssel párhuzamosan tárgyaljunk. Megfigyelők viszont helytállóan mutatnak rá arra, hogy az ilyen megközelítés teljességgel figyelmen kívül hagyja a SALT—II. ratifikálásának bizonytalanságait, azt, hogy a globális erőegyensúlyról nem lehet tárgyalni mindaddig, amíg a stratégiai egyensúly alapját megtestesítő megállapodás nincs hatályban. Másfelől nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy ha a tárgyalást fegyverkezés kíséri, ez hallatlan mértékben bonyolítja a helyzetet, a tárgyalások kilátásait. Ha az egyik fél fegyverkezik és közben a másik egy lépést sem tenne, már gyengébb helyzetbe kerülne. Vagyis egy újabb, nagyobb fegyverkezési hullám közepette kellene tárgyalni — márpedig meglehetősen sok a negatív tapasztalat arra, hogymilyen rendkívül nehéz ilyen körülmények között a tárgyalás.23 A Bécsben beterjesztett nyugati javaslat lényegében két részre bontható. Az első rész az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak a haderőcsökkentési tárgyalások által megjelölt térségben állomásozó csapatai csökkentését irányozza elő, míg a második rész társult intézkedéseket, köztük bizalomerősítő intézkedéseket sorol fel. A javaslatot ismertető holland delegációvezető szerint24 a nyugati államok hét ilyen intézkedést Indítványoznak. Vázlatszerűena következőkről van szó: 1. Mindegyik fél előre tájékosztatja a másikat az egy, vagy több hadosztály részvételével tartott hadgyakorlatokról. A tájékosztatást egy naptári évre vonatkozóan adják, s a részleteket legkevesebb harminc nappal a gyakorlat konkrét időpontja előtt közük. 2. Mindegyik félnek joga van megfigyelők küldésére. 3. A szárazföldi erők nagyobb mozgásait ugyancsak a naptári évre vonatkozóan előre jelzik. 4. Mindegyik félnek évente 48 alkalommal lehetőséget adnak v, haderőcsökkentés térségében a szárazföldi, légi, vagy mindkeítőt magába foglaló helyszíni ellenőrzésre. 5. A haderőcsökkentés térségbe belépve, illetve a térségből távozva a csapatoknak meghatározott pontokat kell érinteniük4 s ezeken a pontokon megfigyelők állomásoznak. 6. Rendszeres adatcserére kerül sor a kivont egységekről, valamint térségben maradó erők személyi állományáról és szervezetéről. 7. Rögzitik a technikai eszközökkel történő ellenőrzés zavarásának tilalmát. Noha így, első pillantásra is nyilvánvaló, hogy ennek az inditványnak vannak realisztikus, másfelől pedig teljesen egyoldalú, az egyenlő biztonsággal összeegyezthetet- len megközelítéseket tartalmazó elemei, a nyugati javaslatot egészében kell nézni. Néhány tényezőt azonban már most, ebben a szakaszban is meg lehet emüteni. Az egyik az, hogy Bécs nem tűnik a legalkalmasabb fórumnak a javasolt bizalomerősítő intézkedések megvitatására. A haderőcsökkentési tárgyalásokra vonatkozó, 1973 júniusában elfogadott irányelvek ugyan hangsúlyozottan lehetővé teszik a fegyverzetek kölcsönös csökkentésével kapcsolatos intézkedések megvitatását is („a tárgyalások során bár92
