Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Gál G. Tamás: A namíbiai kérdés
rendszer Namíbia magasfokú militarizálását valósította meg; Namíbia minden 11 lakosára jut egy dél-afrikai vagy telepes katona. E fegyveres erők harci készültségét jellemzi, hogy ez év márciusában 60 óra leforgása alatt 12 angolai és zambiai helység ellen hajtottak végre támadást. A PLAN egységeinek létszáma a nyugati sajtó becslései szerint legfeljebb 10—12 ezer. A dél-afrikai túlerő tehát nagy. A partizánharc taktikáját alkalmazva, a helyi lakosság támogatására támaszkodva a PLAN erői már eddig is számos sikeres akciót hajtottak végre. A SWAPO, illetve a PLAN a szocialista országok internacionalista támogatását élvezi. Ez a támogatás teljes összhangban van az ENSZ-nek a SWAPO támogatására sürgető felhívásaival. A fegyveres harc intenzitása még nem éri el azt a szintet, melyen például az angolai nemzeti felszabadító mozgalom állt harcának utolsó éveiben. A zimbabwei hazafiak fegyveres ereje is lényegesen erősebb és szervezettebb, mint a PLAN. A namíbiai hazafiak fegyveres harca még nem bontakozott ki teljesen, de nem lehet kétséges, hogy a namíbiai kérdés megoldásában egyre nagyobb szerepet játszik majd a fegyveres nemzeti felszabadító küzdelem. Az elmúlt három évtized eseményei bizonyították, hogy az ENSZ sokat tehetett és tett is a namíbiai kérdés megoldásáért. Lehetőségeinek azonban határt szab a világszervezet jellege, a rendelkezésére álló eszközök korlátozott volta. Még a korlátozott eszközök felhasználása is akadályokba ütközik. Az ENSZ a nemzetközi osztályharc egyik sajátos terepe. Az imperialista országok a nemzeti felszabadító harc, s így Namíbia esetében sem tagadhatják meg önmagukat. Tény, hogy ha taktikai okokból nem is vállalják nyíltan a szövetséget a Dél-afrikai Köztársasággal, sok lehetőségük van, hogy kompenzálják osztályszövetségesüket (a kereskedelmi, fegyverszállítási tilalmak kijátszása stb.). Úgy vélem, hogy a namíbiai kérdés megoldásában az ENSZ elérkezett lehetőségeinek határához. A végső döntés a namíbiai népé lesz. Várható, hogy a dél-afrikai fajüldözők manőverei a belső rendezés kierőszakolására a nemzetközi imperializmus segítségével sikeresnek bizonyulnak. Ez azonban csak rövid távra szóló siker lehet. 1 1 Namíbia és Délnyugat-Afrika egy és ugyanazon terület. Az ENSZ 1968. június 12-én fogadta el, a terület népének javaslatára a Namíbia elnevezést. Az egykori Dél-afrikai Unió a mai Dél-afrikai Köztársaság. 2 A versailles-i szerződés megfogalmazása. Idézi Ruth First: Africa South of the Sahara. Europa Publications, London 792.1. 3 Faye Carroll: South West Africa and the United Nations. University of Kentucky Press, Lexington 1967. 115.1. 4 Uo. 5 Lásd az ENSZ és a világproblémák. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 6 Az ENSZ Alapokmány XII. fejezetének 77. cikke kimondja, hogy „1. A Gyámsági rendszer azokra az alábbi csoportok valamelyikéhez tartozó területekre nyer alkalmazást, melyeket gyámsági megállapodással e rendszer alá helyeznek: aj a jelenleg mandátum alatt álló területek; 79
