Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - Gál G. Tamás: A namíbiai kérdés

megoldást keressenek, amely kielégíti a nyugati törekvéseket s biztosítja a Dél-afrikai Köztársaság és a SWAPO együttműködését is. Megoldási javaslatukat 1978 februárjá­ban terjesztették elő az ENSZ főtitkárának, a dél-afrikai kormánynak és a SWAPO-nak, majd márciusban néhány tekintetben módosították. Az öt nyugati hatalom terve 12 pontban fogalmazza meg a nyugati elképzeléseket. A tervezet szerint 1978-ban biztosítható lett volna a függetlenséghez való átmenet. A megoldást az ENSZ felügyelete és ellenőrzése mellett lebonyolítandó szabad választá­sokban vélték megtalálni. Javasolták, hogy a Biztonsági Tanács kérje fel az ENSZ főtitkárát az ENSZ különleges namíbiai megbízottjának kinevezésére. A különmegbízott feladata a Biztonsági Tanács 385. sz. határozatában előírt választások feltételeinek létre­hozása. Az ENSZ különmegbízottját e feladat megvalósításában az ENSZ Átmenetet Segítő Csoportja (United Nations Transition Assistance Group — UNTAG) segítse. A választások célja a Namíbiai Alkotmányozó Gyűlés tagjainak megválasztása, amely elfogadja a szabad és független Namíbia alkotmányát. Még 1978 folyamán meg kellett volna alakítani a kormányt, s december 31-én kikiáltani a függetlenséget. A tervezet részletesen rendelkezik a választások előkészítésének és lebonyolításának módjáról. A választások megtartásának előfeltételéül az ellenségeskedések teljes beszüntetését, a diszkriminációs és korlátozó törvények hatályon kívül helyezését, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a menekültek visszatérését írta elő. A dél-afrikai hadsereg és a SWAPO egységeinek bázisaikra kell visszavonulniuk, ENSZ ellenőrzése mellett. 1500 fő kivételével ki kell vonni a dél-afrikai katonai erőket. A javaslat 11. pontja utalt Dél- Afrikának Walvis Bay-re vonatkozó területi igényére, a kérdések rendezését a független­ség utáni időszakra hagyta. (Walvis Bay-t, Namíbia egyetlen mélytengeri kikötőjét Dél-Afrika ki akarja szakítani Namíbiából arra hivatkozva, hogy a brit kormány azt Cape tartomány részévé nyilvánította 1886-ban. Walvis Bay birtoklása Namíbia függet­lenné válása után is a namíbiai gazdaság ellenőrzésének biztosítékát jelentené Dél- Afrika számára. Walvis Bay-en keresztül bonyolódik le az ország külkereskedelmi forgal­mának nagy része is, ide futnak be az exportra kerülő rössingi uránérc-, tsumebi réz­szállítmányok és sok más exporttermék. A kikötő hadászati jelentősége is nagy.) Az öt nyugati hatalom tervezetéről az érintett felek között több fordulóból álló eszmecsere kezdődött. Az eredeti tervezetet sem a Dél-afrikai Köztársaság, sem a SWAPO nem tartotta a maga számára teljesen kielégítőnek. A nyugati hatalmak 1978 márciusi módosításaikkal a Dél-afrikai Köztársaság számára igyekeztek elfogadhatóbbá tenni tervezetüket, a SWAPO fenntartásait nem méltatták figyelemre. Láthatóan azt a taktikát követték, hogy a SWAPO-ra bízzák, elfogadja vagy elutasítja-e a tervezetet. Mindkét lehetőség kedvező elemeket tartalmazott a nyugati országok számára. A komp­romisszumokat tartalmazó tervezet elfogadása a nyugati érdekek szerinti rendezést segítette volna elő. Elutasítását arra használták volna fel, hogy megvádolják a SWAPO-t a rendezés akadályozásával, s kizárják a további tárgyalásokból. Az „ötök” akciójától sokat vártak a nyugati hatalmak. A kérdés számukra az volt, hogy el tudják-e érni a SWAPO fegyveres nemzeti felszabadító harcának lefékezését, megállítását. Reményeiket tükrözte Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kijelentése 74

Next

/
Thumbnails
Contents