Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Gál G. Tamás: A namíbiai kérdés
ság nem fogadta el s így nem tartja magára nézve kötelezőnek az ENSZ-nek a terület státusával kapcsolatos döntését. Az ENSZ ismertetett állásfoglalását megerősítette a Nemzetközi Bíróság 1971-es tanácsadó véleménye, melyet a Biztonsági Tanács megkeresésére alakított ki. A Bíróság szerint, „miután a Dél-afrikai Köztársaság folytatódó jelenléte jogellenes, köteles Namíbia igazgatását megszüntetni s így véget vetni a terület megszállásának”. A tanácsadó vélemény hangsúlyozza, hogy az ENSZ-tagállamok kötelesek a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét törvénytelennek, a Namíbiával kapcsolatos, illetve annak nevében tett intézkedéseit érvénytelennek tekinteni. Felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan ténykedéstől és a dél-afrikai kormánnyal való minden olyan ügylettől, amely a legalitás látszatát kölcsönözheti a dél-afrikai jelenlétnek Namíbiában és támogatná azt. A Dél-afrikai Köztársaság kormánya a Bíróság véleményét elutasította. Namíbia jogállásának tisztázása, igazgatásának közvetlenül az ENSZ felelőssége alá vonása egyúttal azt a kötelezettséget rótta a világszervezetre, hogy az Alapokmány megfelelő elveivel, a gyarmati rendszer felszámolásáról hozott határozatokkal összhangban előmozdítsa a terület népének politikai, gazdasági, kulturális és szociális fejlődését, az ország függetlenségének megteremtését. Az ENSZ szerepét, lehetőségeit a namíbiai kérdésben is meghatározzák a világszervezetben is tükröződő nemzetközi erőviszonyok. A namíbiai gazdaság Az elmúlt években felfedezett stratégiai fontosságú érclelőhelyek, a már ismert s a még csak készletként sejtett gyémánt, urán, réz, ón, cink, lítium, kadmium, foszfát, glaukonit stb., a biztató olaj kutatási eredmények felkeltették a tőkés világ érdeklődését. Az ENSZ azonban határozatot hozott a namíbiai ásványkincseknek a namíbiai nép számára történő megkíméléséről, a nemzetközi monopóliumok beruházási tevékenységének beszüntetéséről.9 Mindez érzékelteti, hogy Namíbia gazdasága jellegzetesen gyarmati gazdaság; „periféria”, melyet a „centrum”, a gyarmatosító, a Dél-afrikai Köztársaság és a nemzetközi monopóliumok zsákmányolnak ki. Namíbia gazdasága nem követhette az önálló fejlődés útját, szerkezetét, egész jellegét ma is meghatározza a Dél-afrikai Köztársaságtól való függés. Namíbia gazdasága a hatvanas évektől kezdve gyorsan fejlődött. A területen termelt bruttó társadalmi termék értéke 1960-ban 141, 6 millió rand volt (1 rand = 1,15 dollár), 1977-ben — folyó árakon számítva — 939 millió rand. A növekedés a kitermelőipar nagymérvű bővülésének volt köszönhető, melyben a dél-afrikai bányamonopóliumok mellett jelentős szerepet játszottak az amerikai, kanadai, brit, francia és nyugatnémet tőkeérdekeltségek. Namíbia stratégiai fontosságú ásványkincsei nagy jelentőségűek a Dél-afrikai Köztársaság és a Nyugat számára. Namíbia szolgáltatja ma a tőkés világpiacon forgalom68
