Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
a State Departmentet, hogy a kommunista veszéllyel szemben támogassa rendszerét, sőt még óvatosan Kubához is közeledett. Amikor azonban az 1979. május 16-i szavazást követően nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy Balaguer a Dominikai Forradalmi Párt (PRD — Partido Revolucionario Dominicano) elnökjelöltjeként indult Silvertre Antonio Guzmán Fernándezzel szemben „elvesztette a győzelmet”, a hadsereg közbelépett, és leállította a szavazatok össze- számlálását. Az esetet követő néhány percen belül az Egyesült Államok Santo Domingó- ba akkreditált katonai missziójának vezetője kihallgatást kért Juan René Beauchamp Javier dominikai hadügyminisztertől, s miután az nem volt hajlandó fogadni, üzenetet hagyott részére, mondván, hogy „ami történt, azzal kormánya nem ért egyet”. Másnap az amerikai katonai misszió vezetője emlékeztetni akarta Balaguert Carter elnöknek a panamai csatornaszerződés washingtoni aláírása kapcsán tett ígéretére, mely szerint a Dominikai Köztársaságban „szabad és tiszta” választásokat fog tartani, de Balaguer sem fogadta az Egyesült Államok képviselőjét. Az Egyesült Államok erre a Dominikai Köztársaságnak nyújtott katonai segély megvonásával fenyegetőzött. A Szocialista Internacionálé is mozgósított, s az Egyesült Államok is Santo Domingóba küldte a Panamába székelő Déli Főparancsnokságról McAuliff tábornokot. Ilyen nemzetközi „kereszttűzben” Balaguer május 27-én elismerte Guzmán győzelmét. A State Department és a Szocialista Internacionálé összehangolt akciója (a választásokon győztes dominikai Forradalmi Párt tagja a Szocialista Internacionálénak) azt célozta, hogy a tömegek által meggyűlölt, korrupt rendszer és a vezető tábornoki kar elleni általános elégedetlenség kirobbanását megelőzzék és továbbra is garantálják az ország gazdaságának jelentős részét ellenőrző mammutvállalat, a Gulf of Western kiterjedt dominikai érdekeltségeit. Hasonló akcióra az Egyesült Államok évek óta Haiti vonatkozásában is kísérleteket tesz, hogy létrehozza a „Tontons Macouts” hírhedt terrorszervezetről ismert Haitiben a „Duvalier nélküli duvalierizmust”. A „Papa Doc” utódjaként hatalmon levő Jean Claude Duvalier diktátor, engedve az Egyesült Államok nyomásának, több kisebb jelentőségű reformintézkedést vezetett be, de amikor nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a State Department őt is el akarja távolítani, minden számba jöhető utódját elüldözte az országból. Haitit egyébként az Amerikai Államok Szervezetében úgy ismerik, mint amely mindig hajlandó „eladni” szavazatát az Egyesült Államoknak kölcsön vagy segély ellenében. A latin-amerikai és karibi diktatórikus rendszerek „polgári képviseleti demokráciával” való felváltására irányuló tevékenységét az utóbbi három évben a Szocialista Internacionálé is fokozza.36 A nicaraguai sandinista hatalomátvételt követően Mana- guában járt Mario Soares, a portugál Szocialista Párt főtitkára, hogy felajánlja a szociáldemokrácia segítségét a nicaraguai újjáépítéshez: „Nicaragua kubanizálása megállítaná a latin-amerikai forradalmi folyamatot, nehezítené az Egyesült Államok és Kuba közötti párbeszédet. Az Egyesült Államoknak végül is meg kellene értenie, hogy a latin-amerikai diktatórikus rendszerek további fenntartása közvetlenül veszélyezteti stratégiai érdekeit, amiből viszont csak a kommunizmus látna hasznot. A nicaraguai kormány több minisz59
