Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 4. szám - Valki László: A közvetlenül választott Európai Parlament

9- Külföldiekkel szemben, közrendi okokból, megkülönböztetéseket tartalmazó nemzeti jogszabályok koordinálása.

10. A diplomák, bizonyítványok kölcsönös elismerésére, a szabad foglalkozások más államban való gyakorlására vonatkozó nemzeti jogszabályok össz- hangbahozása.

11. A közösségi költségvetés íjieghatározása.

12. A 235. cikk alapján olyan döntések meghozatala, amelyek szükségesek a szerződési célok valóra váltásához, de eredetileg nem szerepeltek a Római Szerződésben (ún. implied powers).

A Parlamentet tehát meg kell hallgatni azokban az esetekben, amikor a Közös Piac vezető szervei az integrációs régió egészét érintő új gazdasági-jogi mechanizmus kialakításáról döntenek. Hiányzik azonban a meghallgatási kötelezettség egyebek között az adóügyi szabályok egyeztetésében, az általános jogszabály-harmonizálás terén pedig csak akkor kell a Parlamentet meghallgatni, amikor a Tanács által kibocsátott irányelvek a belső jogszabályok módosítását írják elő.

Ami az integrált gazdaságpolitikára vonatkozó jogköröket illeti, csak a mezőgazdasági politika kialakítása esetén kell a Tanácsnak bekérnie a Parlament véleményét. Jellemző, hogy a közös kereskedelmi politika létrehozásánál a Parlament állásfoglalására egyáltalán nincs szükség, jóllehet rendkívül lényeges kérdésről van szó. A fizetési mérleg és a konjunktúra-politika terén magának a Tanácsnak sincs lényeges jogköre, így a Parlament esetleges állásfoglalásai sem kerülhetnek szóba. A klasszikus parlamenti jogkörök közül egyetlen esetben írta elő a Római Szerződés a meghallgatási kötelezettséget: a költségvetés elfogadása terén.

Eredetileg nem a Parlament döntött véglegesen a Közösség költségvetéséről, csupán arra volt lehetősége, hogy módosításokat javasoljon a Tanácsnak. A költségvetés csak akkor léphetett életbe, ha a Tanács szavazott a módosításokról.

Az integrációs szervezet fejlődése során az utóbbi jogkörön próbáltak először érdemben változtatni. Azzal érveltek, hogy a nemzetgyűlések legfontosabb jogköreinek egyike a költségvetés elfogadása, s az Európai Parlament addig nem válik valódi demokratikus ellenőrző szervvé, ameddig legalább ezen a téren nem ruházzák fel a megfelelő jogokkal. A Római Szerződés idevágó rendelkezéseinek megváltoztatására 1970-ben került sor.4 Mivel ez volt a jogi alapja a bevezetőben említett 1979. decemberi vétónak, érdemes az új szabályozást közelebbről is szemügyre venni.

Ennek értelmében a Bizottságnak kell kidolgoznia az első költségvetési tervezetet és eljuttatnia a Tanácshoz, amely - esetleg átdolgozva - továbbítja azt a Parlamentnek. Ha a Parlament 45 nap alatt nem nyilvánít véleményt, vagy egyetértését fejezi ki, a költségvetés elfogadottnak tekinthető. Ha a Parlament nem ért egyet a tervezettel, két eset lehetséges: ha olyan költségvetési tételekről van szó, amelyeket maga a Római Szerződés vagy az annak alapján hozott közös20