Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
befolyás ellensúlyozására Nicaraguában és más karibi államokban”.5 Azonban sem Chile, sem Argentína nem mutatott készséget ilyen kalandokra a karibi térségben, s furcsának tartották, hogy az Egyesült Államok éppen őket kéri fel ilyen akcióra, akiket az emberi jogok megsértése miatt sújt a Kongresszus fegyverszállítási embargója. A sandinista győzelem másnapján Carter elnök üzenetével Managuába érkezett Edward Zorinski, a nyugati félteke külügyi bizottságának elnöke, aki kijelentette: „Amennyiben ebben az országban demokrácia valósul meg, mi azt a jövőben a latinamerikai országok számára példaképül fogjuk állítani.”6 A sandinista nemzeti kormány első intézkedéseként elkobozta a Somoza-család mintegy félmilliárd dollárt kitevő vagyonát7, feloszlatta a Nemzeti Gárdát és a parlamentet. Hozzáfogott az ország újjáépítéséhez, teljesen kifosztott államkincstárral. Megkezdték a kubai tapasztalatok alapján a sandinista védelmi bizottságok és a Sandinista Népi Hadsereg felállítását. Az eltörölt alkotmány helyett az új kidolgozásáig és életbe léptetéséig a kormány alaptörvényt bocsátott ki, melyben garantálja az egyéni szabadság- jogokat, a magántulajdon tevékenységét, a vallás- és sajtószabadságot, általában mindenféle politikai és szakszervezeti jogokat. Somoza elkobzott birtokain állami, illetve szövetkezeti tulajdont hoznak létre. Központi ellenőrzést vezettek be az ország legfontosabb gazdasági területein (kávé, gyapot, cukor, belkereskedelem, segélyek elosztása stb.). A sandinista hazafiaknak jelentős erkölcsi-politikai segítséget nyújtó kubai kormány július 23-án közzétett nyilatkozatában ismerte el az új nicaraguai kormányt. Nicaragua magas szintű küldöttséggel képviseltette magát a hagyományos kubai, július 26-i nemzeti ünnepségeken. Alfonso Robelo és Moises Hassan, a kormányzótanács két tagja, Ernesto Cardenal kulturális miniszter, valamint a sandinista népi hadsereg egyik vezetője, Humberto Ortega utazott Havannába. Augusztusban Tornas Borge Martinez belügyminiszter folytatott megbeszéléseket a kubai fővárosban. Az új nicaraguai vezetés külpolitikáját így vázolta C. Ramirez: „Mi arra törekszünk, hogy az új nicaraguai kormány a világ minden országával, beleértve az Egyesült Államokat is, kapcsolatokat tartson fenn. Mint szuverén ország az a törekvésünk, hogy az Egyesült Államok kormányával kapcsolatainkat a kölcsönös tisztelet alapján építsük. Természetesen Washingtonnak tudomásul kell vennie, hogy Nicaraguában megszűnt az őt kiszolgáló rezsim. El Salvador és Guatemala kormányától pedig kölcsönös tiszteletet várunk.”8 Nicaragua az el nem kötelezett országok 6., havannai találkozóján felvételt nyert a mozgalomba, és bejelentette kilépési szándékát az Egyesült Államok által a kubai forradalom győzelme után 1964-ben életre hívott Közép-Amerikai Védelmi Tanácsból (CONDECA — Con- sejo de Defensa Centroamericana).8 Az Egyesült Államok karibi tervei Az Egyesült Államok globális nemzetközi politikai-katonai és gazdasági stratégiájában közvetlen „nemzetbiztonsági” szempontból Közép-Amerika és a Karib-tenger vidéke fontos szerepet tölt be (elegendő itt utalni többek között az 1962-es ún. karibi vál49