Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
Ugyanezt megerősítette a Szovjetunióhoz intézett 1960. május 12-i amerikai jegyzék. Nixon, az Egyesült Államok akkori alelnöke május 15-i tévébeszédében úgy fogalmazott, hogy Washingtonnak „szüksége van folyamatos felderítési programra”, ugyanakkor visszatért arra a változatra, hogy az U—2-esek „meteorológiai” feladatot látnak el. Francis Harry Powers vádirata, amelyet maga R. Rugyenko, a Szovjetunió főügyésze hagyott jóvá,1 a kémrepülések veszélyességét hangsúlyozva rámutatott: „A haditechnika jelenlegi szintje mellett és olyan körülmények között, amikor az Egyesült Államok — mint ezt felelős amerikai katonai vezetők több ízben kijelentették — állandóan ügyeletes bombázókat tart a levegőben atom- és hidrogénbombákkal megrakva, a katonai légitámadás szerves elemeinek tekinthetők az olyan felderítő repülések, amelyek során lefényképezik az esetleg bombázandó objektumokat és megfigyelés alá veszik a rádiólokációs berendezéseket. Az említett körülmények között egy idegen repülőgép behatolása a Szovjetunió légterébe bármikor előjele lehet a kezdődő fegyveres támadásnak. Mi több, semmiféle biztosíték nem lehet arra nézve, hogy egy ilyen repülőgép, amely feltűnik szovjet terület fölött, nem hoz magával halálos rakományt.” Már Truman elnök beismerte, hogy hivatalos ideje alatt (1945—1952) is voltak ilyen felderítő repülések, sőt a brit külügyminisztérium azt is megerősítette, hogy a nyugati hatalmak már a második világháború idején is végeztek légi felderítést a Szovjetunió fölött.2 Az 1953—1956 közötti időszakban amerikai katonai repülőgépek 113-szor sértették meg a Szovjetunió és 211-szer a népi demokratikus országok légterét. Az amerikai gépek nemegyszer tüzet nyitottak a szovjet vadászgépekre, amelyek saját légterük védelmére emelkedtek a magasba. Három héttel az U—2-es provokációja előtt, 1960. április 9-én is volt amerikai berepülés, sőt május 10—11-re további berepüléseket terveztek. Egy amerikai támaszpontról felszállt RB—47-es kémrepülőgépet 1960. július 1-én a szovjet parti vizek fölött semmisített meg a szovjet légvédelem. Az amerikai hadászati légierő 55. számú felderítő egységénél lajstromozott gép hét különböző fényképező berendezéssel, valamint földi rádiólokációs és egyéb berendezések kiderítésére szolgáló műszerekkel rendelkezett. Két főnyi személyzete életben maradt, és Powershez hasonlóan terhelő vallomást tett. Eisenhower elnök még távol állt az U—2-esek repüléseinek beszüntetésére vonatkozó ünnepélyes ígérettől, amikor 1960. május 8-án Moszkvában a Legfelsőbb Tanács ülésén elhangzott kormányfői záróbeszéd már egy ilyen bekezdést tartalmazott: „Ennek az esetnek azonban nem szabad terveink olyan felülvizsgálatára kényszerítenie bennünket, hogy a fegyverkezésre és a hadseregre fordított kiadásainkat növeljük, hogy a haderő csökkentésének folyamatát abbahagyjuk. Továbbra is a lenini békepolitika vezérel bennünket, és tartjuk magunkat a békés egymás mellett élés eszményéhez.” Ezt követte egy bejelentés arról, hogy a szovjet hadsereg és haditengerészet átállt a rakétafegyverzetre és létrehozták a rakétacsapatok főparancsnokságát, élén Nyegyelin tüzérségi főmarsallal. 4
