Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 4. szám - Békés Rezső: Az európai biztonság és együttműködés perspektívái
kodás - probléma-megoldás - lehetősége. És mindenekelőtt: a helsinki folyamatban új, sokoldalú eszközök álltak és állnak rendelkezésre az általános európai légkör javítására, a biztonság és az együttműködés épületének tovább építésére. Most, a Madridi Találkozó kapcsán sok, jogos szó esik erről a helsinki processzusról. Egyesek azt mondják: többet vártak tőle, gyorsabb haladást reméltek. Mások azt állítják, hogy már az 1977. évi Belgrádi Találkozó is kudarc volt, s azóta sem születtek lényeges, új eredmények az európai együttműködésben. Ezek a sommás megítélések nem reálisak. Helsinkiben, a Záróokmány ajánlásaiban egy egész történelmi periódusra vázolták fel a szocialista és a kapitalista országok együttműködésének lehetséges kereteit. Az együttműködés fokozása és a katonai biztonság, a bizalom növekedése most és a jövőben is egymást feltételező igények. Aki jelen volt a Belgrádi Találkozón és a lesarkított igazságok helyett kész a tények után kutatni a találkozó jegyzőkönyvében, az tudja, milyen sok intézkedést hoztak az aláíró államok a Helsinkitől Belgrádig vezető két év alatt is. Volt persze tapasztalatlanság is, habozás meg félelem a túl gyors, elsietett intézkedések hatásától. Lehet, sőt — utólag visszatekintve - valószínűnek tűnik, hogy erre a találkozóra túl hamar került sor, mielőtt még a Záróokmány pozitív hatása valójában érvényesülhetett volna. De az is igaz, hogy a legnagyobb kárt a Belgrádi Találkozónak mégiscsak a bizalmatlanság felszítása, mások vádolgatása, a konjunkturális propaganda-sikerekre való törekvés okozta, mindenekelőtt az amerikai delegáció vezetője, Goldberg professzor más államokat kioktató, osztályzatokat osztogató ún. emberi jogi kampánya. Ez a kampány egyrészt elpocsékolta az időt és az energiát a Záróokmány hatásának komoly, elmélyült vizsgálatától. Másrészt megmérgezte a találkozó légkörét, elkedvetlenítette a delegátusokat és kormányaikat, s a nagy taktikai „adok- -kapok” küzdelemben a helsinki szellem maradt alul. De Belgrád ezzel együtt sem vallott kudarcot! Megvédte és új programpontokkal gazdagította a Helsinkiben megindult folyamatot, eljuttatta azt egészen Madridig. Igyekezett - nem kis részben szocialista javaslatok alapján - az európai népek összeurópai keretekben könnyebben kielégíthető igényei irányába vinni a szerteágazó elképzeléseket. Részletesen kidolgozott, fontos javaslatok születtek, melyekről most is folyik a vita. Vagyis a megtorpanások és visszaesések nem Helsinki vagy Belgrád következtében, hanem éppen e folyamat ellenében következtek be, a Záróokmány pozitív hatásának csökkentését célozták és célozzák! Ha nem lenne történelmietlen a kérdésfeltevés, úgy is megfogalmazhatnánk: vajon mennyivel lenne rosszabb, feszültebb ma az európai légkör Helsinki nélkül ?... Mindez azonban nem változtat a feladat szükségszerűségén: Madridban és az után is következetesen tovább kell építeni az európai biztonság és együttműködés épületét. Nem a Helsinki Záróokmányt kell „továbbírni” - abban elegendő és jó terv van az építkezés folytatására. Az akadályokat kell elgörgetni 9
