Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - V. V. Kuzmin: A kínai kártya (Szerb István)
szítésekkel, a hatékonysági követelmények KGST-méretű érvényesítésével érhető el. A szerző tehát állást foglal amellett, hogy a világgazdasághoz való hatékony alkalmazkodás elengedhetetlen feltétele a gazdasági integráció fejlesztése. (412. 1.) Az utolsó fejezet a világgazdaság új követelményeihez való alkalmazkodás növekvő jelentőségű eszközének, a tudományos-technikai együttműködésnek elvi és gyakorlati kérdéseit taglalja. Olyan nagy horderejű problémákat elemez, mint a nemzetközi szel- lemitermék-forgalom sajátosságai, vagy a KGST-országok kutatási-fejlesztési kapacitásainak optimális bővítése és integrációja. Felveti egy KGST-méretű tudományos-technikai vonzási központ kialakításának lehetőségét, majd részletesen vázolja a KGST- szintű tudományos-technikai integrációval elérhető előnyöket és eredményeket. S végül ajánlásként azt fogalmazhatjuk meg, hogy mindenki, aki világgazdasági kérdésekkel foglalkozik, vagy „csak” érdeklődik a világgazdasági folyamatok iránt, értékes, gondolatébresztő tanulmányt talál Nyilas József - elméletileg megalapozott, gazdag tényanyaggal dokumentált — könyvében. Ez a könyv nemcsak tartalmával, hanem szép kiállításával is felhívja magára a figyelmet, dicsérve a gondos kiadói közreműködést és tipográfiai munkát. Kollár Zoltán V. V. KUZMIN: A kínai kártya Kossuth Könyvkiadó 1979. A könyv eredeti címe - Kína az amerikai imperializmus stratégiájában - lényegesen szerencsésebb mint a magyar változaté, mert világosan körülhatárolja a szerző által feldolgozott témát. V. V. Kuzmin, több évet töltött az Egyesült Államokban, azokat az okokat és indítékokat elemzi könyvében, amelyek meghatározzák az Egyesült Államok Kína-politikáját. Az Egyesült Államok és a KKP nacionalista beállítottságú vezetői között a negyvenes években lezajlott kapcsolatfelvételi kísérlet tömör ismertetése után összefoglaló jelleggel követi nyomon a szerző - elsősorban az amerikai politika irányítóinak szemszögéből tekintve az eseményeket - az Egyesült Államok és Kína viszonyát az ötvenes és a hatvanas években. Úgy gondolom, ez a megközelítés a könyv egyik igen értékes vonása, mert a kérdésről rendelkezésünkre álló szocialista szakirodalom inkább a kínai vezetés szemszögéből nyúl a témához. Pontosan azért kifejezőbb a könyv eredeti címe is, mert nem hagy kétséget aziránt, hogy az amerikai-kínai kapcsolatrendszerben melyik fél szabja meg a stratégiát. V. V. Kuzmin igen szemléletesen mutatja be azt az utat, amely az amerikai politikai vezetést a KNK „feltartóztatásától” a vele való együttműködésig vezette. Ennek lényege, hogy - amerikai megítélés szerint - objektív lehetőségek és feltételek jöttek létre a Kína és az Egyesült Államok közötti jó viszony számára a szovjetellenességben való közös érdekeltség alapján. A kínai vezetés szovjet- ellenességének minősítése természetesen az amerikai vezetők egyik fő problémája napjainkban is. A könyv jól jellemezve ismerteti a kérdésben kialakult eltérő amerikai véleményeket: egyes megítélések szerint ugyanis a kínai vezetés szovjetellenessége a „határterületek történelmi fejlődésébe visszanyúló” és ideológiai antagonizmusokkal súlyosbított viszony, míg más nézetek szerint az ellentétek kiváltó okai (és ennek következtében Washington lehetőségei) főként a kínai vezetés szubjektív törekvéseiben keresendők. Úgy tűnik, hogy a hetvenes évtized második felében az amerikai külpolitikai gyakorlat számára egyre inkább az első megítélés vált irányadóvá. A könyv egyik legérdekesebb, leginkább figyelemre méltó fejezete a Viták és Tanulmányozás címet viseli. A szerző itt széles körképét vázolja fel annak a hatalmas elemző munkának, amelyet az amerikai Kína-kutatás végzett a hatvanas évektől kezdődően, miután sikerült kihevernie a mccarthyzmus okozta súlyos megrázkódtatásokat. Ismét létrejöttek a tudományos Kína-kutatással foglalkozó központok, az amerikai gyakorlatnak megfelelően főként az egyetemeken. Ennek eredményeként az Egyesült Államokban jelen leg 28 egyetemen folyik kínai nyelvoktatás és szervezett Kína-kutatás. Néhány egyetemi Kína-központ a nemzetközi élvonalba került, vagy talán inkább úgy mondhatnánk, hogy napjainkban ezek az intézmények (Harvard, Berkeley, Stanford, Seattle stb.) jelentik a modern Kína-kutatásban az élvonalat. Igen jellemző az egyetemek közötti munkamegosztás : a Harvard Kelet-ázsiai kutatóI39
