Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Szerb István: Kína és a fejlett tőkésországok kapcsolatainak főbb elemei a hetvenes években
nes évek eleje óta a kínai fél minden lehetőséget megragadott arra, hogy a nyugat-európai államokat gazdasági-politikai egységük megszilárdítására ösztönözze, formailag a „két szuperhatalom” elleni védekezésül, gyakorlatilag a Szovjetunió nyugati lekötöttségének fokozására. Az EGK mellé akkreditált első kínai nagykövet 1975 szeptemberében adta át megbízólevelét; az egyes nyugat-európai államokkal és az EGK-val kialakított kapcsolatok 1978 során minőségileg új elemmel bővülnek: a kínai vezetésnek a NATO irányába tett lépéseiről van szó, melyek részben ugyancsak a nyugat-európai reláció keretein belül következtek be. Teng Hsziao-ping UPI-tudósítók egy csoportját fogadva Peking - ben úgy nyilatkozott, alapjában véve egyetért Mansfield tokiói amerikai nagykövet azon véleményével, mely szerint Kína a Kelet NATO-ja.6 1978 folyamán Kína több nyugat-európai állammal tudományos-műszaki együttműködési egyezményt írt alá (január: Franciaország; október: NSZK és Svédország; november: Anglia), áprilisban pedig öt évre szóló kereskedelmi egyezményt kötött az EGK-val. Május folyamán Ku Mu miniszterelnök-helyettes az NSZK-ban, Angliában, Franciaországban és Olaszországban járt, június—július során Csang Aj-ping helyettes vezérkari főnök utazott Olaszországba, Franciaországba, Svédországba és Svájcba, októberben Vang Csen miniszterelnök-helyettes és Huang Hua külügyminiszter Angliát kereste fel. E kínai küldöttségek látogatásának legfőbb célja annak konkrét felmérése volt, hogy az érintett nyugat-európai államok, többségükben NATO-tagállamok, milyen mértékig hajlandók technológiaátadás révén bekapcsolódni Kína fegyverkezési programjába. Az 1978 folyamán kötött, fent említett műszaki-tudományos együttműködési szerződések természetesen ugyancsak kínálnak hasonló lehetőségeket. Z. Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója 1978. május 20—23. között a KNK-ba látogatott. Tárgyalt Teng Hsziao-pinggel, Huang Hua külügyminiszterrel, s fogadta Hua Kuo-feng is. Brzezinski pekingi kijelentéseiből a kínai sajtó azokat idézte, melyek az USA és a KNK közötti kapcsolatoknak a világbéke szempontjából való fontosságát hangsúlyozták, valamint azt a kissé ködös állás- foglalást, mely szerint az USA kész arra, hogy együttműködjék a KNK-val „a kapcsolatok teljes normalizálásához vezető úton még megmaradt akadályok felszámolásában”. Brzezinski konkrét javaslatokat tett a kínai vezetésnek arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok és nyugat-európai partnerei miként tudnának részt venni a „négy korszerűsítésben” és a kínai hadsereg felszerelésében. Kínai részről megfogalmazták a diplomáciai kapcsolatok felvételének előfeltételeit; az USA szakítsa meg a diplomáciai viszonyt a tajvani rendszerrel, mondja fel a vele kötött „kölcsönös védelmi szerződést”, és fejezze be csapatai kivonását Tajvanról. Az amerikai kormány elfogadta a fenti feltételeket, s így 1978 nyarán megszületett az elvi megállapodás a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatok normalizálásáról — cserébe a „négy korszerűsítéshez” való nagyarányú hozzájárulásra vonatkozó amerikai ígéretekért.7 Az amerikai—kínai műszaki-tudományos együttműködés gyakorlati kérdéseinek 43
