Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - SZEMLE - Kiss J. László: Túlélési program. Az Észak-Dél-Bizottság jelentése
A jelentés értéktartalma - a változások iránya Felmerül a kérdés, vajon a Brandt által javasolt „világbelpolitika” milyen politikaiideológiai értéktartalommal rendelkezik, s az Észak-Dél-Bizottság jelentése milyen módszertani megfontolásokon alapul. A Bizottság a „jóléti állam” modelljét ajánlja a gazdasági eszközök „automatikus” előteremtésére, valamint a „fizetők” és a „felhasználók” közötti közvetett kapcsolatra. Azonban többről van szó, mint ökonómiáról - jegyzi meg helyesen Brandt a változásban az emberi társadalom sokrétűségét kell figyelembe venni. Elismerésre méltó a Bizottságnak az a határozottsága, amellyel elutasítja azt a felfogást, miszerint a piac spontán módon gondoskodhat a külkereskedelmi hiánnyal és a felesleggel rendelkező országok közötti kiegyenlítődésről. A részben szociáldemokrata ihletésű jelentés a piac helyett a globális intézmények, a szabályozó nemzetközi irányelvek és magatartási normák fontosságát, többek között a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap koodeterminá- ciós mechanizmusainak bővítését, a „kollektív vezetést”, s az egyfajta „világadóból” finanszírozott Világfejlesztési Alap szükségességét hangsúlyozza. A javasolt „világbelpolitika” tehát nem a piacgazdaság teljesítőképességén, hanem az új világgazdasági rendszeren és struktúrákon alapul. A fejlődő világ sokfélesége mellett az azonos feladatok szükségszerűségét is hangsúlyozzák. Ha minden ország különböző kultúrája és történelmi sajátosságai következtében egységes modell nincs is - fejtegeti a jelentés -, mégis a termelési eszközök és jövedelmek újraelosztása azonos feladatot jelent mindenütt, ahol a „lényeges reformok” még nem mentek végbe.11 A Brandt-bizottság azt is leszögezi, hogy minden állam szabadon rendelkezzen természeti erőforrásaival, államosítás esetén azonban a nemzetközileg elfogadott elvek szerinti megfelelő kártalanítást jogosnak tartja.12 A jelentés módszertanilag a fejlesztési problematikát a politika, a gazdaság és a biztonság összefüggéseiben vizsgálja. Az egyes területen a problémák és megoldásuk interdependenciáját jelzi a fejlesztésnek a növekedéssel, a leszereléssel, a biztonság új értelmezésével és az államok kulturális identitásának a megőrzésével való kölcsönkapcsolatainak a bemutatása. A jelentés rámutat arra, hogy a fejlesztés fogalmát nem lehet egyszerűen a növekedéssel felcserélni, s a fejlődő országoknak a fejlettekkel való kreatív partnersége érdekében olyan fejlesztési stratégia szükséges, amely a termelés puszta bővítésén kívül az igazságos belső elosztás feltételeit is megteremti. Ugyanakkor a fejlesztés a fejlett tőkésországok érdekeitől való függőségi rendszer megszüntetésével, az új világgazdasági rendszerben interdependenciát jelent. Az ebben az irányban vezető úton - húzza alá a jelentés - a nemzetek közötti szolidaritásnak az értékek kölcsönös elismerésén, a kulturális identitás megőrzésén, s ennek megfelelően a „kulturális imperializmus” elvetésén kell alapulnia. Az egyoldalú növekedés-ideológiákkal szemben a Bizottság nemcsak a növekedés minőségi tényezőit emeli ki helyesen, hanem a biztonságnak a katonai 99
