Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - SZEMLE - Kiss J. László: Túlélési program. Az Észak-Dél-Bizottság jelentése
abban rejlik, hogy segítse megoldani a világméretű alkalmazkodási nehézségeket annak érdekében, hogy a világkereskedelem és a világgazdaság stabilitása növekedjen, s mind nagyobb érdekük legyen a „Dél”-lel való kereskedelemben, s azt a megoldás és ne a probléma részének tekintsék.10 A jelentés számos megállapítása a hetvenes évek fejlesztéspolitikai vitáinak gondolatait visszhangozza. A fejlődő országok nyersanyagárainak és exportjövedelmeinek stabilizálása a fejlett tőkésországok exportlehetőségeit is javítja, továbbá „közös érdeket” jelent az élelmiszer- és energiaellátás, valamint a környezetvédelem, melyet hosszú távon és világméretekben a fejlődő világ nélkül nem lehet megoldani. „Közös érdekként” fogalmazódik meg a stabilabb nemzetközi pénzügyi rendszer kialakításának a követelménye, amely nem csupán a fejlődő országokat védi meg a valutaingadozásoktól, hanem minden országban előmozdíthatja a kereskedelmet és a beruházási tevékenységet. A megfelelő pénz- forgalom biztosítása - fejtegeti a jelentés - nem csak a fejlődő országok tőke- szükségletének kedvez, hanem mérsékelheti a tőkés gazdaság ciklikus ingadozásait is. Az Észak-Dél-Bizottság szerint a „közös érdek” azt is jelenti, hogy a globális fejlesztési feladatok megoldásában az „Észak” oldalán a szocialista országoknak is részt kell venniük. Valójában a szocialista országok sok tekintetben azonos vagy hasonló strukturális hátrányokban szenvednek a kelet-nyugati kapcsolatokban, mint a fejlődő országok a fejlett tőkésországokhoz fűződő viszonyukban. Továbbá a kelet-nyugati rendszerközi konfliktus fejlődése meghatározó jelentőségű a szocialista és a fejlődő világ kapcsolatában is. A konfliktus éleződése csökkenti a mozgásteret a szükségszerű „közös érdekek” azonosítására és a kelet-nyugati antagonizmus növekvő méretekben termelődik újra a harmadik világban, mely kérdésessé tehet minden erőfeszítést a közös „világbelpolitikára”. Prioritási és szükségprogram Az Észak-Dél-Bizottság prioritási programja az ezredfordulóig vázolja fel a legfontosabb feladatokat, különös tekintettel a nemzetközi tárgyalásokra és akciókra. Minthogy a tőkésországok epicentrumából kisugárzó „világválság” akuttá vált, ezért a Bizottság egy azonnali szükségprogramot is kidolgozott. Ez az elkövetkező ötéves időszakra tervezett „azonnali program”, a Bizottság elképzelése szerint, képes arra, hogy a legkényszerítőbb problémákkal megbirkózzon, s egyúttal a hosszú távú strukturális reformokat tartalmazó prioritási programmal is kapcsolatban legyen. A jelentés szerint a nyolcvanas és kilencvenes évekre a prioritási feladatok a következők:- A legszegényebbek elsődleges szükségletei. A legszegényebb országok és régiók 94
