Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Devillers, Philippe: A szovjet nemzetbiztonsági politika (1944-1978). Egy francia interpretáció (Gazdag Ferenc)
A XX. kongresszus után a szovjet külpolitika prioritásai három irányba mutattak:- törekedni kell a szocialista tábor erejének növelésére, a kommunista mozgalom és demokratikus mozgalmak fejlesztésére;- meg kell akadályozni az NSZK és Japán újrafelfegyverzését, meg kell oldani a berlini kérdést és el kell ismertetni az NDK-t. Hozzá kell járulni az imperialista táborban meglévő konfliktusok elmélyítéséhez, és gyengíteni kell a föderációs, szövetségi és integrációs tendenciákat, abból kiindulva, hogy azok agresszívak és diszkriminációs jellegűek. A hangsúlyt a szuverenitás respektálására kell helyezni és meg kell őrizni a nemzeti függetlenséget. Korlátozni kell a fegyverkezési versenyt és a biztonságot kell előtérben tartani, a lehető legalacsonyabb paritás szintjén. A Szovjetunió már ledolgozta az amerikai nukleáris fölényt, sőt a hidrogénbombával és az interkontinentális rakéták kifejlesztésével némi technológiai előnyre is szert tett. Viszont mindemellett soha nem szűnt meg követelni és javasolni a nukleáris fegyverek betiltását és egyezmények kötését a fegyverkezési verseny mérséklésére.- Azokban az országokban, amelyekben belátható időn belül nem várható szocialista forradalom, ott a negatív elemek kiküszöbölésével és a realisták erősítésével olyan irányba kell terelni a fejlődést, hogy az a szocialista országokkal való békés egymás mellett élés számára kedvező legyen. Visszafordíthatatlanná kell tenni az enyhülést. Az USA-barát többséget az ENSZ-ben a Szovjetunió nemzetközi politikáját támogató többséggé kell változtatni, amely ily módon az egész emberiség érdekeit fogja szolgálni. Gazdasági téren Hruscsov két célt tűzött ki az ország elé: 20 év alatt gazdaságilag utolérni az USA-t és aktívan előkészíteni a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetet. Devillers úgy ítéli meg, hogy a hruscsovi periódus legfontosabb mozzanata a szovjet interkontinentális rakéták kifejlesztése és ennek következményei voltak. 1957-ben a Szput- nyik fellövésével a Szovjetunió a gyakorlatban igazolta, hogy véget ért az USA számára a hazai területek sérthetetlenségének állapota. A szerző szerint lényegében e tény stratégiai következményeinek értékelése állt a kommunista és munkáspártok 1957. októberi tanácskozásának előterében is. A tanácskozáson részt vevő Mao Ce-tung azt szerette volna, ha a szocialista országok azonnal kihasználnák ezt a kedvező lehetőséget a tőkés rendszer szétzúzására, mert úgy vélte, hogy a két rendszer közötti háború után a szocializmust világméretekben lehetne építeni. Hruscsov nem fogadta el ezt az elgondolást, hanem kifejtette, hogy története folyamán a Szovjetunió először szerzett hatékony eszközöket a háború megakadályozásához. Elérte az elrettentés szükséges minimumát, és az ennek következtében felszabaduló energiákat a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet meggyorsítására kell fordítani. Devillers kifejezése szerint „az emberiség ekkor lépett be a félelem egyensúlyának állapotába”. A szocialista tábor és a Szovjetunió ebben a helyzetben is felvetette a leszerelés és az európai problémák rendezésének kérdését. A német kérdést illetően előbb Rapacki lengyel külügyminiszter terjesztett elő javaslatot az ENSZ-ben (1957. október 2.), amelyben a két német állam és Lengyelország nukleáris fegy- verektől mentes övezetté nyilvánítását vetette fel. Néhány héttel később szovjet részről Bul- ganyin ismételte meg az ajánlatot, megtoldva azzal, hogy a Szovjetunió kivonja csapatait a Varsói Szerződés tagállamainak területéről, ha az USA, Franciaország és Anglia hasonlóképp cselekszik az NSZK-ban. A nyugatiak válasza gorombán elutasító volt: november 8- án Eisenhower intézkedéseket jelentett be a rakéták területén mutatkozó szovjet előny gyors behozására, a NATO-minisztertanács december 19-i, londoni ülésén pedig elhatározták nukleáris töltetek állomásoztatását a NATO európai tagállamainak területén. 1959 őszén Hruscsov az ENSZ-ben az általános és teljes leszerelést javasolta a világnak és bejelentette, hogy a Szovjetunió egyoldalúan és a reciprocitás garanciái nélkül csökkenti csapatainak létszámát, és egy évre felfüggeszti a nukleáris kísérleteket. A szerző értékelése szerint e javaslatok fő motiválója az a szovjet törekvés volt, hogy minél hamarabb „lépjenek túl a félelem egyen157
