Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - A Varsói Szerződés megalakulásának és parlamenti ratifikációjának dokumentumai
annyi áldozattal és hősi küzdelemmel kiharcolt vívmányai ellen acsarkodnak. Tíz szabad esztendő történelmi jelentőségű eredményeiről, minden szépségéről, épülő új hazánk, nagyszerű szocialista üzemeink, dúsan termő földjeink védelméről, gyermekeink boldog jövőjének biztosításáról, békés építőmunkánk zavartalan folytatásáról, tehát életünkről, szabadságunkról és függetlenségünkről van szó. A magyar munkásosztály éppen ezért szilárd egységben áll a párt és a kormány mögött, egy emberként helyesli a Varsóban hozott döntéseket. Egész szívével, leikével és minden tettrekészségével támogatja a varsói egyezményen a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének aláírását, mert ez az aláírás népünknek éppen azt az eltökéltségét fejezi ki, hogy egyesítve erőinket, a többi békeszerető európai országgal, elsősorban pedig a béke nagyhatalmával, a Szovjetunióval, megvédjük szabadságunkat, nemzeti függetlenségünket, biztosítjuk békés munkánk újabb, még nagyobb sikereit. A magyar dolgozóknak ezt az elhatározását beszédesen fejezték ki azok a lelkes hangú röpgyűlések, amelyek a varsói egyezmény aláírásának hírére országszerte lezajlottak üzemeinkben. E röpgyűlések arról tanúskodnak, hogy munkásosztályunk teljes mértékben átérzi azt a felelősséget, amely a történelmi jelentőségű varsói döntésekkel reá, mint a magyar népi demokrácia vezető osztályára hárul. E röpgyűléseken a dolgozók százai szólaltak fel és tettek tanúságot arról: teljes erejükkel támogatják a varsói határozatokat és egyértelműen helyeslik, hogy a Magyar Népköztársaság maradéktalanul teljesíti a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben foglalt kötelezettségeket, hiszen a varsói szerződés új, hatalmas erőt jelent békénk, biztonságunk védelmében. »Erre a szövetségre, testvéri kapcsolataink még szorosabbra fűzésére azért van szükség - mondotta Szedő elvtárs, a Csepeli Papírgyár egyik dolgozója -, mert békét akarunk. Mi békét akarunk, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy kötelességeink vannak hazánk, népünk, gyermekeink, barátaink iránt. A miniszterelnök aláírása a varsói okmányon bennünket is kötelez. Arról van szó, hogy megvédjük, amit tíz évig építettünk.« Tisztelt Országgyűlés! Mi itt most a Varsói Szerződés ratifikálásáról tárgyalunk. De dolgozóink már döntöttek. Azt mondják, amit Ribicskáné elvtársnő mondott a Hazai Fésűsfonógyárban: »Ezt a szerződést a mi szívünk már ratifikálta!« Az országgyűlés döntése csak megerősíti a magyar dolgozók elhatározását.. . A magyar munkásosztály üdvözli és lelkes helyesléssel támogatja az egyesített parancsnokság felállítását és ez a helyeslés szintén nem merül ki szavakban. Hiszen a népből sarjadzott néphadseregünk tisztikarának és harcosainak jó része éppen a magyar munkásosztályból kerül ki. Munkásosztályunk tehát kétszeresen is érzi, milyen megtisztelő felelősséget jelentenek azok a kötelezettségek, amelyeket a varsói egyezmény értelmében békénk, szabadságunk, nemzeti függetlenségünk védelme érdekében vállalunk. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy a nyolc állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezménye nem valamiféle zárt csoportosulás, nem a blokkpolitika megnyilvánulása, mint például az Atlanti Szövetség és más imperialista szerződések. A Varsói Szerződés 9. cikkelye leszögezi, hogy a szerződéshez »társadalmi és államrendszerüktől függetlenül csatlakozhatnak más államok, amelyek kifejezik azt a készségüket, hogy ... hajlandók elősegíteni a békeszerető államok erőfeszítéseinek egyesítését a békének és a népek biztonságának biztosítása céljából.« A Varsói Szerződés tehát nyitva áll minden olyan ország előtt, amely hajlandó a béke biztosítása érdekében tett közös erőfeszítéseket szolgálni. Ez is aláhúzza, mennyire a béke és a biztonság okmánya a varsói egyezmény, amely az európai kollektív biztonsága alapjait rakja le.
