Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság

engedett. Egyesek a békés felhasználás félremagyarázásának nevezik azt a felfogást, hogy a világűr „katonai vagy védelmi” célokra nem volna felhasználható.

Gál szerint a békés használat fogalmi meghatározásánál a következő szempontokat kell érvényesíteni: 1. a világűrtevékenység különleges hatásai az államok biztonságára;

2. a békés használat modern analógiái; 3. a világűr-tevékenység közös emberi érdekeket szolgáló globális jellege.

Helytálló az a megállapítása, hogy a világűr katonai felhasználásának módozatai csak a nukleáris rakéták alkalmazásán alapuló modern stratégia koncepciójából kiindulva bírálhatók el helyesen. Olyan katonai vagy félig katonai tevékenységek, amelyek a hagyományos stratégia világában meg sem közelítették az agresszió fogalmát, ma már annak határát súrolhatják, vagy a támadással való fenyegetés elemeivé lehetnek.

A békés felhasználás értelmezésére a nemzetközi jogban kínálkozó egyik analógia az 1959-ben megkötött Antarktisz-egyezmény, amely, miközben megtilt bármely katonai természetű intézkedést, vagy katonai támaszpontok és erődítések létesítését, hadgyakorlatok rendezését, bármely fegyverfajta kipróbálását a Déli-sark vidékén, „nem zárja ki katonai személyzet vagy felszerelés alkalmazását tudományos kutatás céljára vagy bármilyen más célra”. Az egyezmény szerint a békés felhasználás a nem-katonai célú felhasználást jelenti. Ismeretes, hogy az űrrakéták és űrhajók felbocsátását a kozmikus hatalmak katonai szervei végzik katonai felszerelés igénybevételével. Ez a tevékenység ennek ellenére lehet békés, feltéve, hogy célja nem-katonai természetű intézkedés, hanem tudományos kutatás vagy más békés feladat ellátása.

Mégis, a következőkben azt kell megvizsgálnunk, hogy a kozmikus eszközök be- tölthetnek-e pozitív szerepet katonai értelemben a biztonság erősítésében, illetve olyan egyezmények betartatásában, amelyek a fegyverkezés korlátozásán keresztül szilárdítják a nemzetközi biztonságot.

*

A fejlődés, s benne a változások jegyeit kutatva, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ma már egyre kevesebb támadás éri általában a világűr katonai felhasználását, s ugyanakkor egyre kevesebb szó esik a világűr teljes demilitarizálásáról. Ez az általános tétel természetesen nem érinti a másik fél vagy felek konkrét kozmikus katonai tevékenységének elítélését, de bizonyos mérséklet itt is tapasztalható.

Az egyik legutóbbi szovjet űrjogi munka20 úgy határozza meg a világűr és az égitestek demilitarizálását, mint minden katonai rendeltetésű tevékenység megtiltását ebben a térségben békeidőben. Felhívja a figyelmet, hogy a világűr demilitarizálása nem tévesztendő össze semlegesítésével, ami viszont annyit jelent, hogy fegyveres konfliktus esetén a világűrt és az égitesteket teljesen vagy részben kizárják a katonai tevékenységekből. A demilitarizálás is lehet részleges vagy teljes. Az első esetben a tilalom a nemzetközi megállapodásokban rögzített űrtevékenység-típusokat érinti, a második esetben pedig mindenféle katonai rendeltetésű űrtevékenységet békeidőben. A világűr részleges demili- tarizálásának elve ölt testet a „békés kozmosz szerződés” IV. cikkében.

15