Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két- és többoldalú találkozók és egyéb események kapcsán (1979.október- december)
Púja Frigyes külügyminiszter országgyűlési felszólalása 1979. december 21. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság aktív tevékenységet folytat kedvező nemzetközi körülmények kialakítása, a béke és a biztonság megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése érdekében. Lehetővé teszi ezt a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros együttműködésünk. A szocialista országok összehangolt fellépése, a béke és a biztonság híveinek nem lankadó küzdelme nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy nem került sor egy új világégésre. Az európai biztonsági értekezlet összehívását célzó 1969. évi budapesti felhívás kibocsátása óta — amelyet tulajdonképpen az enyhülési folyamat nyitányának nevezhetnénk —, számos pozitív esemény történt a világban, s ezek eredményeként az enyhülés a nemzetközi politika fő irányzatává vált. Ám a helyzet nem alakult mindvégig kedvezően, s a hetvenes évek második felében az enyhülési folyamat lelassult, lefékeződött. Mi az oka ennek ? Bizonyos objektív tényezők is, például az, hogy az enyhülés eredményeiért ma sokkal inkább meg kell küzdeni, mint korábban, miután bonyolult problémák, például a leszerelés egyes kérdéseinek a rendezése van soron. Ez nagy türelmet, körültekintést igényel. De az enyhülés megtorpanásának a fő oka nem ez, hanem az, hogy a fejlett tőkés országokban, különösen pedig az Egyesült Államokban egyes szélsőséges körök akadályokat gördítenek az enyhülési folyamat további kibontakozásának útjába. Abból indulnak ki, hogy az enyhülés csak a szocialista országoknak kedvez, s „korlátozott enyhülés”-re, esetleg a hidegháború valamilyen új változatára veszik az irányt. A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak alakulása igen fontos szerepet játszik a nemzetközi életben. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az enyhülés eredményeit nagyrészt a szocialista és a fejlett tőkés országok — ezen belül különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok — kapcsolatainak pozitív irányú fejlődése tette lehetővé. E kapcsolatok ma már széles körűek. Gyakoriak a politikai eszmecserék a legmagasabb szinten, s fejlődtek a gazdasági és a kulturális kapcsolatok is. A Magyar Népköztársaságnak kitűnő kapcsolatai vannak a semleges országokkal, elsősorban Finnországgal és Ausztriával. Ki kell ezt emelni azért is, mert hazánk és ezen országok kapcsolatai minőségileg új fázisba léptek, amelyet az együttműködés új típusú és hosszú távú formáinak kibontakozása jellemez. Kapcsolataink a többi fejlett tőkés országgal általában rendezettek, ha nem is teljesen problémamentesek. Országunk és ezen országok vezetői között gyakoriak a magas szintű találkozók, az eszmecserék a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi élet kérdéseiről. Gazdaságikereskedelmi kapcsolataink széleskörűek, néhány tőkés országgal jól bevált kooperációs megállapodásaink vannak. Kölcsönösen hasznos tudományos és kulturális kapcsolatokat építettünk ki. Magyarország megbecsült partner, nemzetközi tekintélye van, hírneve a tőkés világban is jó. A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak további bővülését azonban zavarja, hogy egyes nyugati körök beavatkoznak a szocialista országok belső ügyeibe, propagandakampányokat bontakoztatnak ki ellenük, gazdasági diszkriminációt, egyes esetekben embargót alkalmaznak a szocialista országok ellen. Küzdeni kell e jelenségek ellen; ezzel az enyhülés, a nemzetközi együttműködés ügyét védelmezzük. Az enyhülésre nézve egyre veszélyesebb az akut válsággócok léte, s új válsággócok keletkezése. A válsággócok körül nincs légüres tér, s természetes, hogy az imperialisták igyekeznek felhasználni azokat befolyásuk kiterjesztésére, a társadalmi haladás pozícióinak szűkítésére. A válsággócok problémáját egyes nyugati politikusok összekapcsolják az enyhüléssel, mások 128
