Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két- és többoldalú találkozók és egyéb események kapcsán (1979.október- december)
Kifejezték eltökéltségüket, hogy továbbra is közös erőfeszítéseket tesznek a béke, a biztonság és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés elvén alapuló gyümölcsöző együttműködés megszilárdítására. A prágai konzultatív találkozó résztvevői az emberiség sorsa iránti felelősségtől áthatva kijelentették, hogy a szocialista országok parlamentjei és parlamenti képviselői a jövőben még aktívabb tevékenységgel járulnak hozzá a béke, a biztonság és az együttműködés erősítéséhez az egész világon. Kifejezték reményüket, hogy Európa és más világrészek országainak parlamentjei is azonos szellemben fognak cselekedni, és hozzájárulnak e célok megvalósításához. MNK KÜM L. A Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek felhívása az Észak-atlanti Szövetség tagországai parlamentjeihez 1979. október 17. Mi, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének, a Lengyel Népköztársaság Országgyűlésének, a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának, a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának képviselői, olyan döntő pillanatban fordulunk az Észak-atlanti Szövetség (NATO) tagországainak parlamentjeihez, amikor Európa, az egész világ népei számára életbevágóan fontos kérdés dől el: megkezdődjék-e a nukleáris rakétafegyverkezési verseny újabb menete — valamennyi veszélyes következményével együtt —, vagy pedig megbízható torlaszt emeljünk eléje és tovább lépjünk a béke megszilárdításának útján Európában és annak határain túl. Azokról a készülő tervekről van szó, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezésére vonatkoznak, és amelyek arra irányulnak, hogy lényegesen megváltoztassák a stratégiai helyzetet az európai kontinensen, megbontsák az itt kialakult erőegyensúlyt és megkíséreljenek a NATO számára katonai fölényt teremteni. Azok a kísérletek, hogy az egyik fél katonai fölényre tegyen szert, eleve kudarcra vannak ítélve. A szocialista országok kénytelenek lennének biztonságuk szavatolása érdekében további szükséges intézkedéseket tenni. Számukra nincs más kiút. Az azonban tökéletesen világos, hogy a NATO terveinek valóra váltása elkerülhetetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Semmi közük sincs a valósághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai erejét az európai kontinensen. A Szovjetunió — amint azt L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1979. október 6-án Berlinben tartott beszédében ismételten teljes határozottsággal kijelentette — nem törekszik katonai fölényre; a szovjet stratégiai doktrína kizárólag védelmi jellegű. Ez teljes mértékben vonatkozik a Varsói Szerződés Szervezetének egészére. Soha nem állt és jelenleg sem áll szándékukban semmilyen államot, államcsoportot fenyegetni. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Szovjetunió — amint azt L. I. Brezsnyev berlini beszédében kijelentette — az utóbbi tíz évben európai területén a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelte.
