Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Horváth Dénes: A Közös Piac parlamentjével kapcsolatos reformtörekvések
készítő szerve — s ebben a minőségében a tagállamok álláspontjait is egyeztető, koordináló szerv — egyre nagyobb szerephez jutott két vonatkozásban is. Egyrészt nőtt súlya és tényleges hatásköre a javaslatok tételére és a döntések előkészítésére eredetileg hivatott Főbizottság terhére. Ez a fejlődés odáig vezetett, hogy ma már az ÁKB tekinthető a Tanács elé kerülő javaslatok közvetlen érdemi előkészítőjének (bár a Főbizottságnak formálisan javaslattételi „monopóliuma” van). Másrészt a Tanács — túlterheltsége következtében — egyre több előkészítő jellegű döntési hatáskört engedett át az ÁKB- nak. Mindezek következtében az ÁKB a gyakorlati munkában ma már a Főbizottságnál érdemibb és „magasabb szintű” tevékenységet folytat, mintegy „kis Tanácsként”. A Tanács által támogatott gyakorlat szentesítő ereje következtében tehát az ÁKB kiemelt fontosságú központi intézménnyé fejlődött, s az EK döntéshozatali rendszerében tulajdonképpen „beékelődött” a Tanács és a Főbizottság közé. Az 'Európai Bíróság vagy hivatalos nevén az Európai Közösségek Bírósága (EKB) feladata a peres ügyekben való döntés az alapító szerződések értelmezésével és alkalmazásával. Peres felek lehetnek — külön-külön meghatározott körben — a központi intézmények közül a Tanács és a Főbizottság, illetve bármely tagállam, továbbá jogi és természetes személy. Hangsúlyozzuk, hogy az EKB nem általános jogi felügyeleti vagy ellenőrző szerv. Saját kezdeményezésére nem indíthat eljárást, hanem csak az erre illetékes felek által elébe terjesztett ügyekben járhat el és hozhat döntéseket. A Gazdasági és Szociális Bizottság (GSZB) kizárólag tanácsadó intézmény, amelynek tagjait a gazdasági és társadalmi élet különböző csoportjainak (munkaadók és munka- vállalók szakmai csoportjai stb.) delegáltjai köréből a Tanács nevezi ki, úgy, hogy minden tagország a vonatkozó szerződésekben meghatározott létszámmal legyen képviselve. Az Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös Piacon kívüli intézmény, amely az 1969. december 1—2-i hágai csúcsértekezlet határozata alapján jött létre, s a külügyminiszterek 1970. évi első, illetve 1973. évi második luxemburgi jelentésében foglalt mechanizmusnak megfelelően működik. Kifejezetten az EK-tagállamok külügyminisztériumainak intézményesített, közvetlen együttműködése. Feladata, hogy kölcsönös tájékoztatás, valamint konzultációk révén elősegítse egymás külpolitikai érdekeinek, magatartásának jobb megértését, továbbá szervezze a tagállamok külpolitikai álláspontjainak összehangolását, magatartásuk egyeztetését és, ha lehetséges, a közös fellépést. Közös piaci intézményeknek nem tartozik felelősséggel, csak az Európai Tanácsnak (nem intézményesített formában, hanem a külügyminiszterek személyén keresztül). Az EPE ugyanakkor előírt formában és módon köteles tájékoztatni munkájáról az Európai Parlamentet. Az eddigi tapasztalatok szerint ez a tájékoztatás eléggé formális. Másik közös piaci intézmény, amelyhez az EPE munkája kapcsolódik, a Főbizottság. Ez a kapcsolódás azonban egyoldalú. Közös piaci kompetenciájú vagy vonatkozású ügyekben ugyanis az EPE szakértőként bevonja a Bizottságot vagy annak megfelelő szakembereit. Az Európai Parlamenttel a továbbiakban részletesen foglalkozunk, így ehelyütt csak az EK intézményi rendszerében elfoglalt helyével kapcsolatos néhány jellemzőjét ismertetjük. Az Európai Parlamentnek nincs törvényhozói jogköre, csak tanácskozói és 70
