Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Siskov, V. J.: A tőkés regionális integráció elméletei
J. V. SISKOV: A tőkés regionális integráció elméletei. (Tyeorii regionalnoj kapitalis%tyicses%koj integra- cii). Miszl, Moszkva 1978. 219 1. Siskov műve az integrációval kapcsolatos tőkés elméleteket tárgyalja, a kritikai elemzés nagyítója alatt vizsgálva a tőkés integráció gazdasági és politikai szférájával foglalkozó polgári koncepciókat. A mű négy fejezetből áll: az első fejezet az integrációval kapcsolatos tőkés koncepciók létrejöttének történelmi körülményeit és elméleti alapjait elemzi; a második fejezet a regionális integráció gazdasági elméleteit ismerteti, csoportosítja és elemzi, kimutatva pozitív és negatív oldalaikat; a harmadik fejezet az integrációval kapcsolatos politikai elméleteteket vizsgálja, feltárja a koncepcióknak a tőkés politikai érdekekkel való összefüggéseit, elemzi téziseiket, egybevetve azokat az erőviszonyok alakulásával a tőkés világban; a negyedik fejezet a tőkés integrációs folyamatok jelenlegi helyzetét, alapvető ellentmondásait, sikereit és korlátáit foglalja össze. A tőkés integrációs folyamatok kibontakozása társadalmi, gazdasági, politikai tényezők következménye, a termelőerők, a gazdasági fejlődés objektív nemzetköziesedésének történelmi folyamatát jelenti. Az első világháború után az európai tőkés egységtörekvéseket ösztönözte a gyarmati pozíciók féltése az előretörő USA-val és Japánnal szemben, a világháború által szétzilált európai gazdaságok konszolidálásának igénye, valamint a Szovjetunió befolyása terjedésének megakadályozása. Mindez tükröződött az 1920-as évek páneurópai mozgalmaiban. A nyugat-európai tőkés országok egymásrautaltsága a második világháborút követően rendkívüli mértékben fokozódott. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nemzetközi szerepével Nyugat-Európa nem versenyezhetett 1945 után. A tudományos-műszaki forradalom által felvetett kérdésekre a válasz már nem adható meg az elkülönült nemzetgazdaságok szintjén. A nyugat-európai integrációs törekvések a tőkés társadalmi rend biztosítását, megerősítését célozzák Nyugat-Európában. Nyugat- Európa gazdasági és politikai erőviszonyai egyaránt szükségessé tették, hogy a második világháború utáni helyzetben országai közös választ keressenek az előttük álló problémákra. A tőkés integrációs elméletekben a legszembetűnőbb a koncepciók pluralizmusa. Többféle nézőpontból közelítve, különféleképp értelmezik az integrációs folyamatot, és igen változatosak az integráció fejlesztésével kapcsolatos távlati elképzelések. Egyesek a piaci automatizmusok szabályozó erejébe vetett hit alapján a piac zavartalanságát hirdetik (a piaci iskola klasszikus liberális irányzata), mások a piac és az institucionalista szabályozás együttes hatására építenek, az állami beavatkozás, az állammonopolista szabályozás alapján kívánják az integráció optimális fejlődését biztosítani (dirigista iskola), megint mások az ún. strukturális iskolához tartoznak. Az integráció tőkés gazdasági elméleteinek tárgyalása során a szerző rámutat, hogy a XIX. században, a szabadversenyes kapitalizmus idején a liberalizmus gazdaságpolitikája jelentős ütemű gazdasági fejlődéshez vezetett. A modern liberálisok és neoliberálisok (Röpke, Müller-Armack, Allais, Erhard) szerint a versenynek, a piacnak kell az alapvető szabályozó szerepet betölteni a gazdaságban. Természetesen a tőkés teoretikusok is felismerik a tőkés gazdasági működési feltételeiben bekövetkezett alapvető változásokat, részletesen foglalkoznak a „monopolista konkurenciával” (Triffin), a „nem tökéletes versennyel” (Robinson), a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége következtében kialakuló pólusokkal, a „domináns” és „alárendelt” gazdaságokkal (Perrous). Galbraith a gazdaságban két alapvető szabályozást ismer el: a piaci és a „tervezett” szabályozást. A liberálisok szerint az integráció célja és eredménye az egységes piac. Röpke szerint az integrálódó országok integrációban való előrehaladásának alapvető kritériuma, mennyire liberalizálják importpolitikájukat. A konvertibilitás, a szabad fizetési forgalom megteremtését döntő előfeltételnek tartja. Balassa az integrációt két értelemben vizsgálja: 1. folyamatként, az integráció útján való 14 3
