Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Ernst Ervin: Nemzetközi áruegyezmények. A Nyersanyagok nemzetközi piacszabályozásának rendszere
A multilaterális adásvételi szerződések rendszere a kiegyenlítő készletekhez és a kvóta- rendszerhez képest kevésbé elterjedt piacszabályozási eszköz. Lényege az, hogy a termelők és az importálók szerződésileg megállapodnak abban, hogy egy megállapított ársávon belül meghatározott árumennyiséget eladnak egymásnak, illetve egymástól vásárolnak. A fogyasztó országok kötelezik magukat, hogy meghatározott mennyiségű árut vásárolnak a termelő országoktól az egyezményben megállapított minimális árnál nem olcsóbban, míg a termelő országok garantálják a fogyasztók meghatározott mennyiségű nyersanyaggal való ellátását az egyezményben rögzített maximális árnál nem magasabb árszínvonalon. Minél szélesebb az ilyen áru- egyezmény ársávja, annál jobban közelít a szabadpiaci helyzethez, s minél szűkebb, annál jobban közelít az export- és importkvóták rendszeréhez. A multilaterális szerződések fenti rendszerén alapultak a második világháború utáni nemzetközi búzaegyezmények és a nemzetközösségi cukoregyezmény. Végigkísérvén a szerző tüzetes (esettanulmány jellegű) elemzéseit a különböző áru- egyezmények (cukor, ón, kávé, kakaó, búza) múltbeli működéséről, az olvasóban elkerülhetetlenül az az érzés alakul ki, hogy ezek az egyezmények a piacszabályozás rendkívül ellentmondásos és instabil intézményei. Nagyon nehéz megteremteni és sok esetben lehetetlen tartósan fenntartani az exportáló és importáló országok érdekközösségét. A termelő országok számára általában fontosabb az áruegyezmények kötése, mint a fogyasztók számára. Ezeket az egyezményeket rendszerint a termelő országok kezdeményezésére és olyan piaci viszonyok között kötik, amelyekre a túlkínálat és a csökkenő árak jellemzőek. A fogyasztók is érdekeltek abban, hogy a nemzetközi nyersanyag-kereskedelem stabilizált árszínvonalon bonyolódjék le, amely ugyanakkor megfelelő ösztönzést nyújt a termelők számára a termelés színvonalának fenntartására, illetve növelésére, hatékonyságának javítására. Nem, vagy kevéssé érdekeltek viszont olyan ársáv megállapításában, amely jelentősen a hosszú távú piaci trend fölött húzódik, s ezáltal a fogyasztó országokból a termelő országokba irányuló jövedelemtranszfer (burkolt segély) mechanizmusává válik. ,,A nemzetközi áruegyezmények kudarcát csaknem minden esetben az ár kérdésében való megegyezés hiánya okozta. Az ár központi és lényeges problémája minden áru- egyezménynek még olyan esetben is, amikor kimondottan nem az ár, hanem más formai okok miatt hiúsult meg egy-egy nyersanyag piacszabályozása” — állapítja meg a szerző. Az ársávok tárgyalásakor, illetve időszakonkénti felülvizsgálatakor gyakran áthidalhatatlan ellentétek alakulnak ki a jövőben várható áralakulásról, s arról, hogy az árváltozások trend vagy konjunktúra (átmeneti) jellegűnek minősüljenek. Gyakran fogyasztói — termelői ellentétek alakulnak ki a kiegyenlítő készletek finanszírozásának kérdésében is. A termelő országok között — mind az egyezményben részt vevő, mind ezek és a kívülállók között — súlyos konfliktusok támadhatnak a kvóták, az árak és a termelés növelésének kérdéseiben. Az alapexport- kvóták elosztásában nyilvánvalóak a termelő országok érdekellentétei. Különösen akkor, ha az exportőrök marginális termelési költségei jelentősen eltérnek. Nemcsak a hatékonyabban termelő országok, hanem a fogyasztó országok érdeke is azt kívánja, hogy az alacsonyabb fajlagos termelési költséggel rendelkező országok piaci részesedése növekedjen. Amennyiben azonban az alap- exportkvótákat a múltbeli termelés és exportteljesítmény alapján határozzák meg (ez az általános) és a kvótarendszer merev, a hatékonyabban termelők részesedése nem növekedhet a kívánatosnak megfelelően. Ezzel összefüggésben ismertek azok az ellentétek — a szerző is utal rájuk —, amelyek például a dinamikusan fejlődő afrikai kávétermelők és a hagyományos szállítóknak számító latinamerikai kávétermelők között kialakultak. Az áruegyezmények stabilitását állandóan fenyegeti a kvóták be nem tartásának veszélye a termelő országok részéről s az a körülmény, hogy a kívülállók szabadon növelhetik piaci részesedésüket, amellyel módosíthatják a piaci helyzetet, s olyan előnyökre tehetnek szert, amelyek az egyezményben részt vevő országok számára elérhetetlenek. Jelentősen