Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Szovjet- magyar tudományos eszmecsere
katonapolitikai engedményeket akarnak kicsikarni a szocialista országoktól. A kapitalista országok a gazdasági kapcsolatokban is arra törekednek, hogy differenciált és szelektív politikát érvényesítsenek. Ez a törekvés súlyos tehertétele az európai gazdasági helyzetnek, ez európai biztonsági és együttműködési politikának. A kapitalista országok úgy vélik, hogy a gazdasági tényező hatékony politikai eszközük a szocialista országokkal szemben. Valószínű, hogy a következő években is ebből a feltevésből fognak kiindulni. Mindez arra ösztönzi a szocialista közösség országait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket egyes problémáik megoldására és közös pozícióik további erősítésére. Az európai enyhülés legsúlyosabb ellentmondása és problémája azonban az, hogy a katonai enyhülés elmarad a politikai enyhülés mögött. Ennek különböző okai vannak. A katonai kérdések megoldásához nyugaton még mindig nincs meg a szükséges politikai bizalom és elhatározás. Következésképpen a kölcsönös bizalom erősítése rendkívül fontos feladat. A gazdasági kapcsolatok még nem eléggé alapozzák meg a politikai enyhülést. Tehát ezen a területen ebből a szempontból is további erőfeszítésekre van szükség. Ilyen feltételek között a katonai kérdések megoldása különösen nehéz. így arra van szükség, hogy az enyhülés különböző folyamatai között összhang teremtődjék, ami meggyorsítaná és hatékonyabbá tenné az európai biztonság és együttműködés katonai aspektusainak megfelelő kezelését. De mindezen belül a katonai enyhülés ösztönzése külön is rendkívül fontos és égető feladat. A megfigyelhető folyamatok és a felvetődő kérdések között nagy és növekvő szerepet játszanak a belpolitikai tényezők. Ezek ellentmondásos fejlődése azonban nehezen tekinthető át. Egyes kapitalista országokban a jobboldal erősödése tapasztalható. Kérdés azonban, hogy ebben hosszabb távú tendencia fejeződik-e ki, s ha igen, az milyen következményekkel járhat az európai enyhülésre nézve. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a nyugat-európai belpolitikai erők mozgásában bizonyos ciklikusság érvényesül. Azaz nem zárható ki, hogy a baloldal jelentős térhódítását átmenetileg a jobboldal viszonylagos felerősödése követi. De ennek esetleges kiterjedését térben és időben különösen nehéz előre jelezni. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a belpolitikai tényezők mozgásában nyugat-európai méretekben egy kiegyensúlyozottabb szakasz következik. Mindenesetre a belpolitikai tényezők további alapos vizsgálására van szükség. A harmadik kérdéscsoportban V. I. Dasicsev és Sütő Ottó (az MKI tudományos osztályvezetője) mondott bevezető referátumot. Az ismert tendenciák, tények és tapasztalatok, valamint a lehetséges új mozzanatokra vonatkozó tudományos hipotézisek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a legnagyobb valószínűség szerint az európai enyhülés fennmarad és folytatódik az 1980- as évek első felében is. Az enyhülés az 1980-as évek első felében lényegében oly módon fejlődik majd, mint az 1970-es évek második felében fejlődött. Vagyis evolúciós úton, az 1970-es évek első feléhez viszonyítva mérsékelt ütemben. Ez azt jelenti, hogy az enyhülés mennyiségileg gyarapodni fog valamennyi területen, tehát előrehalad és elősegíti az újabb minőségi változás feltételeit. így alapvetően az összeurópai kapcsolatok további javulására számíthatunk. 69
