Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Doernberg, Stefan: A reakciós erők enyhülésellenes kampányának veszélyessége
fegyverkezési verseny folytatása — még alacsonyabb szinten is —, továbbá a hatékony megegyezések hiánya a meglevő fegyverzetek csökkentéséről és korlátozásáról szítja a bizalmatlanságot a nemzetközi kapcsolatokban, és elpusztítja a nélkülözhetetlen bizalomnak az enyhülési folyamat során kialakult gyönge csíráját. Fokozódnak a hatalmas anyagi terhek, a tudományos-műszaki kapacitások pazarlása, aminek gazdasági, környezetvédelmi, szociális és más következményei beláthatatlanok. Az emberiség nem tud előbbre lépni a globális problémák megoldásában, amihez már hozzákezdett. Egyszóval az enyhülés és a fegyverkezési verseny nem fér össze. Akármennyire is bonyolult a leszerelés problematikája (mellesleg, holnap még bonyolultabb lesz, ha a tömegpusztító fegyverek új rendszereinek és fajtáinak kifejlesztése és gyártása változatlanul folytatódik), a megoldást az emberi civilizáció békés jövője érdekében meg kell találni. Mindenki, aki ez ellen lép fel, vagy akár csak elutasítja is a közreműködést, súlyos felelősséget vállal. Mint azt a szocialista közösség államai hangsúlyozzák, a leszerelés volt és marad az enyhülési folyamat továbbvitelének kulcskérdése. Az enyhülés és az ideológiai harc összefügg. Az enyhülés és a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatok kategóriái, azokat csak ebben a szférában lehet alkalmazni, itt azonban minden korlátozás nélkül. A szocialista országoknak az a véleményük, hogy haladjon előre az enyhülés Európában, majd azt ki kell terjeszteni a Föld többi régiójára. A tőkés országok reakciós erői és a kínai vezetés éppúgy ellenzi a békés egymás mellett élés elvét, amely az enyhülési folyamat lényege — különösen ellenzik a helsinki Záróokmány egységes egészként való kezelését —, mint amennyire tagadják a világbéke oszthatatlanságát. Támogatást nyújtanak nekik mindazok, akik a szocialista országoktól a már elfogadott elvek kiforgatását jelentő értelmezések jóváhagyását vagy legalábbis tolerálását kívánják. Mi egyebet célozna egyoldalú, a nemzetközi szerződésekkel ellentétben álló jogértelmezések hangoztatása, vagy a polgári szabadságfogalomra való hivatkozás, mint a népek egymás ellen szításának, a kommunistaellenességnek, a háború dicsőítésének, a brutalitás felszításának és más aljas ösztönöknek az igazolását. A történelmi igazság kiforgatása, a modern kapitalizmus hibáinak elkendőzése, a létező szocializmus befeketítése — ezt célozza a demagóg emberi jogok kampánya, a békés egymás mellett élés önkényes behatárolásának, a Helsinkiben lefektetett 10 alapelv szelektív alkalmazásának kísérletei. Ami az enyhülés körüli vita harmadik kérdését illeti, itt is különböző álláspontok ütköznek össze. Századunk történelme bebizonyította, hogy a nemzetközi erőviszonyok feltartóztathatatlanul a szocializmus javára változnak. Az imperializmus nem tudta megakadályozni, hogy a szocialista közösség egyte erősödjön, hogy a nemzetközi életre egyre növekvő befolyást gyakoroljon, hogy az államközi kapcsolatok új normáit alkalmazza, amelyekhez a tőkés országoknak alkalmazkodniuk kell. A szocializmus ma négy kontinensen vetette meg a lábát, és egyszer s mindenkorra véget ért az az idő, amikor az imperializmus érdekszférákra oszthatta a világot. A valóságtól idegenek és nincs perspektívájuk azoknak a reményeknek, hogy a történelem kerekét esetleg vissza lehet fordítani vagy akár fel lehet tartóztatni. Azoknak is, akik a kínai kártyát saját hasznukra akarják kijátszani, be kell látniuk, hogy éppen ellenkezőleg: 45
