Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Szerb István: Kinai kisebbségek a délkelet-ázsiai országokban
ez viszonylag tartós és nagy kínai embertömegeket érintő folyamat volt, amely ebben a formában többé nem ismétlődött meg. A kínai migráció Délkelet-Ázsia földrajzilag közeli államaiba, de főként Vietnamba dinasztiaváltozások, levert parasztlázadások, természeti katasztrófák idején megszokott rendszeresen ismétlődő jelenség volt. Üjabb impulzust adott a lakóhelyváltoztatásra a dél-kínai tartományok viszonylagos túlnépesedése a Ming-dinasztia (1368—1644) idejére. Minőségileg új folyamat vette kezdetét, amikor az európai gyarmatosító hatalmak megjelentek Délkelet-Ázsiában, illetve Dél-Kínában: az eddig ugyanis belső törvényeit követő népmozgás egy ezidáig ismeretlen külső ösztönzést kapott, nevezetesen a gyarmatosítóknak azt a gazdasági érdekeltségét, hogy a boldogulás, a jobb élet reményének felkeltésével a nyomorgó dél-kínai lakosság köréből tömegeket csábítsanak olcsó munkaerőként délkelet-ázsiai gyarmataikra. Ennek a folyamatnak egyik melléktényezője volt az a jelenség, hogy némi tőkével rendelkező dél-kínai keteskedőcsaládok — bizonyos fokig az európai gyarmati kereskedők példáját követve, azok hatása alatt s velük általában jó kapcsolatban — ugyancsak üzleti tevékenységbe kezdtek az érintett országokban, és gyakran le is telepedtek ott. Az indokínai behatolás kezdetei A folyamat a Han-dinasztiának Dél-Kína beolvasztását eredményező harcai idején kezdődött. Időszámításunk kezdete táján a Han-dinasztia hadserege meghódította a mai Dél- Kína, illetve Észak-Vietnam egyes területeit magában foglaló vietnami államot, s ezzel egy teljes évezredig tartó kínai uralom vette kezdetét Vietnam felett. E tíz évszázad alatt Vietnam átvette a kínai kultúra bizonyos elemeit, politikai értelemben pedig — bár soha nem szűnt meg a kínai uralommal való szembeszállás — az ország Kínától függő területté vált. E térségbe a kínai uralkodók rendszeresen és előszeretettel deportálták politikai ellenfeleiket, illetve azok „önkéntes áramlása” is állandó jelenség volt. Kiugróan nagy számban érkeztek politikai menekültek Kínából Vietnamba a IX. században, a Tang- dinasztia elleni parasztfelkelések leverését követően, majd a Szung-dinasztia (960—1279) bukásakor, a mongol Jüan-dinasztia hatalomra kerülésével (1280), illetve a kínai történelem egy újabb tragikus fordulóján, a Ming-dinasztia bukásakor. A XIX. századi nagy tajping forradalom (1851—1864) leverését követően a szétvert paraszthadsereg egyes maradványai ugyancsak Vietnamban kerestek menedéket. Kambodzsát és Laoszt ugyancsak meghódították a kínaiak a Han-dinasztia idején. Ez a két állam is bekerült a kínai kultúra vérkeringésébe, részeivé vált a kínai kereskedelmi tevékenységnek, kínai közösségek is alakultak bennük. Olyanfajta, évszázadokon át tartó, megszakítás nélküli szoros kapcsolat, olyan fokú politikai függőség azonban, mint Vietnam esetében az időszámításunk szerinti első évezredben, Laoszban és Kambodzsában nem jött létre. Ebben a földrajzi távolságon kívül a kulturális hagyományok különbözősége is szerepet játszott. 33
