Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága

földindulásokkal kísért depressziós időszakok ellenére Brazília éves átlagban 6,55%-os gazdasági növekedést tudott felmutatni, amit csak igen kevés tőkés ország múlt felül ugyanebben az időszakban. Brazília külpolitikájának változását sokkal inkább a megváltozott fejlesztési modell és annak világgazdasági és világpolitikai feltételrendszere függvényében kell vizsgálni.

A huszadik század harmincas éveitől kezdve Brazília gazdasága erősen befelé forduló, importhelyettesítő iparosításra épülő modell keretében fejlődött. Ez a modell nem utolsósorban a viszonylag nagy belső piac miatt hosszabb ideig biztosított dinamikus fejlődést Brazíliának, mint általában a fejlődő országokban. A befelé forduló modell gazdasági oldalról nem sok ösztönzést adott a korábbinál dinamikusabb külpolitika kialakítására vagy a hagyományosan kialakult kapcsolatkor átalakítására, illetve számottevő kibővítésére. A gazdasági modell természetéből fakadó hatásokat felerősítette a külső környezet: a befelé forduló importhelyettesítő modell megjelenése és kibontakozása tekintélyes részben a gazdasági világválság és az azt követő gazdasági elzárkózás és protekcionizmus, illetve a második világháború és az azt követő hidegháborús időszak éveire esett. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a tudományos-műszaki forradalom kibontakozása nyomán és a megváltozott világkereskedelmi körülmények között az importhelyettesítő iparosítási modell egyre anakronisztikusabbá vált. A modell növekedési tartalékainak elapadása és a tőkés keretek között végbement növekedési folyamat belső gazdasági és társadalmi ellentmondásainak kiéleződése, párhuzamosan és kölcsönhatásban a különféle civil kormányzatok által alkalmazott belpolitikai formulák halmozódó csődtömegével, előkészítette a talajt az 1964-es katonai hatalomátvételhez.

A szélsőjobboldali tábornokok által vezetett, 1964-ben hatalomra került új kormányzat a baloldal brutális elhallgattatásával, a haladó erők szervezett tevékenysége törvényes formáinak felszámolásával megteremtette azokat a kereteket, amelyek között az importhelyettesítő iparosítás folyamán megizmosodott és egyre inkább összefonódott hazai és külföldi eredetű nagytőke nekiláthatott új fejlesztési stratégiája kibontakoztatásához. Ez az új gazdaságfejlesztési stratégia már nem az elzárkózáson és a befelé forduláson alapult, fő célja az ország gazdasági struktúrájának átalakítása és a termelő- apparátus gyors ütemű modernizálása révén a nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás lett.

Az új növekedési modell középpontjába a növekedési ütem maximalizálása és a külgazdasági expanzió került, amelyeknek minden más fontos kérdést, így a külső gazdasági függés mértékének csökkentését is alárendelték. E sorrendiség — túl a hazai és külföldi eredetű nagytőkés csoportok expanziós érdekeinek egybeesésén — abból a meggondolásból fakad, hogy az ambiciózus gazdasági célkitűzések elérése az adott rendszer keretein belül lehetetlen külföldi erőforrások bevonása nélkül. A brazil vezetés — ha óvatosan fogalmaz is — a gazdasági potenciálnak a világgazdasági tendenciákhoz való rugalmasan alkalmazkodó, lehető leggyorsabb növekedését tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy a függést távlatilag leküzdjék, illetve egyoldalúból kétoldalúvá és kölcsönössé alakítsák.

A fenti megfogalmazás ellenére hiba volna a külföldi tőkének a gazdasági növekedés meggyorsításában játszott szerepét túlértékelni, legalábbis mennyiségi szempontból:

35