Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Lakatos Tibor: Nemzetközi együttműködés a gyermekek érdekében
ban ritka eset. A világon jelenleg 172 város lakossága meghaladja az egymillió főt. Az ezredfordulóra már 375 ilyen város lesz, és ezek közül 200 a fejlődő országokban. Napjainkban a fejlődő országok városi gyermekeinek több mint a fele nyomor- negyedekben, „vagyis kalyibákban, kunyhókban és betoncsövekben” él.13 Ezek „a kalyiba-városok” gyorsabban nőnek, mint bolygónk bármely más települési formája. A városok szegénynegyedeiben nincs tiszta, egészséges ivóvíz, a környezet szeny- nyezett. Az itt élő gyermekek mit sem tudnak a normális viszonyok közt rendeltetésszerűen működő egészségügyi, oktatási intézményhálózatról. A táplálkozási helyzet csak súlyosbítja a képet. Mintegy 800 millió gyermek él olyan országokban, ahol az egy főre jutó jövedelem a jelenlegi árakon mintegy 300 dollár, és megközelítőleg 100 millió gyermek a szó szoros értelmében éhezik. Ehhez hozzá kell adni a kóros rosszultápláltság- ban szenvedő gyermekmilliókat is. Az egészségügyi helyzet szintén súlyos. Kb. 400 millió gyermek nem részesül kellő egészségügyi gondozásban.14 A világ oktatási helyzetét szomorúan jellemző tény, hogy mintegy 175 millió iskolás korú gyermeknek esélye sincs arra, hogy elemi oktatásban részesüljön.15 TJNESCO- adatok szerint az elemi iskolás korú gyermekeknek csupán egyharmada jár iskolába. A felsorolt gondokat súlyosbítja, hogy az ezredfordulóra mintegy 1,5 milliárd főnek kell új munkaalkalmat teremteni. Míg a felnőtt lakosság körében tömeges a munkanélküliség, körülbelül 53 millió gyermek dolgozik s végez nehéz munkát a fejlődő országokban. Közülük 40 millió Ázsiában, csaknem 10 millió Afrikában és mintegy 3,3 millió Latin-Amerikában.16 A vizsgálatok szerint a gyermekmunka szorosan összefügg a családok szegénységével, mert a gyermeknek hozzá kell járulnia a család jövedelméhez, legalábbis távollétével csökkentenie kell a család élelmezési terheit. A család és a gyermek kiszolgáltatottsága pedig lehetővé teszi a kizsákmányolást. A gyermekmunka főleg a mezőgazdaságban terjedt el. Argetínában már 6—7 éves kortól, Indiában pedig 8—9 éves kortól alkalmaznak mezőgazdasági munkára gyermekeket. Az iparban a gyermekmunka visszaszorulóban van, de még mindig sok gyermek dolgozik az építőiparban, a textil-, a konfekció-, a szőnyeg- és az élelmiszeriparban, különösen a dohánygyártásban. A fejlődő országok többségében a kereskedelem, a vendéglátóipar és a szolgáltatások különösen vonzzák a gyermekmunkát. Sok háztartási alkalmazottat is találunk a gyermekek között. Ennek a gyakorlatnak az az alapja, hogy a jelzett elfoglaltságokat könnyű munkaként tartják számon, a gyermeket pedig nem tartják „komoly munkásnak”, ezért alig fizetnek neki, csupán zsebpénzt adnak, vagy a főnök napi egyszeri étkezés fejében naponta 8—10 órai munkára vagy szolgálatra tart igényt.17 A gyermekek munkáját kizsákmányoló különböző rendű és rangú földbirtokosok, kis- és nagykereskedők, vállalkozók és uzsorások a gyermekmunka révén felnőttmunkát, s ezzel bért és juttatásokat takarítanak meg. A gyermekek kizsákmányolása ezért — bizonyos területeken — a munkanélküliség egyik forrása. 25
