Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Lakatos Tibor: Nemzetközi együttműködés a gyermekek érdekében
szont változatlanul a tőkés kezében maradt, ezért a legtöbb tőkés országban még ma sincs mód arra, hogy olyan széles körű intézkedéseket tegyenek a gyermekek érdekében, mint a szocialista országokban. A munkásosztály harcának minden nagyobb győzelme egyben a gyermekek érdekében hozott konkrét intézkedések egész sorozatát is jelentette. A Párizsi Kommün legelső lépéseinek egyike az iskolai oktatás demokratizálása és ingyen tanszerek biztosítása volt. A szovjethatalom és a magyar Tanácsköztársaság gyermekvédelmi és -jóléti intézkedései közismertek. Mindez válasz azokra a nyugati fejtegetésekre is, melyek szerint az elmaradott országok képtelenek megfelelő gyermekvédelmi vagy -jóléti intézkedéseket megtenni, mert gazdaságuk gyenge és nincs elég szakember. Emlékeztetőül: a Szovjetunió és Magyarország is mélypontról indult el annak idején, s különösen a háborúk következményeként alakult ki súlyos helyzet. A kizsákmányolás megszüntetése azonban lehetővé tette, hogy a nemzeti jövedelmet a felnövekvő generációk éide- kében használhassuk fel. A kubai forradalom előtt két nagyjából azonos fejlettségű ország, Kuba és Nicaragua eredményeit összehasonlítva kitűnik, hogy Kuba történelmileg rendkívül rövid idő alatt felszámolta az írástudatlanságot, a nyomort, az egészségügyi ellátatlanságot. Ezzel szemben Nicaraguában az alapvető problémák változatlanok. A gyermekek jogainak fokozatos megvalósulását a történelemben mindig a társadalmi haladás segítette elő. Kiemelkedő nemzetközi fórumokon már az első világháború után felismerték, hogy a gyermekek jogainak kérdésében egyre sürgetőbb garanciákra van szükség. Ezt az igényt az 1924-ben Genf ben elfogadott népszövetségi nyilatkozat is megfogalmazta. Az Első Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1919-ben konvenciót fogadott el, amely az ipari munkára alkalmazhatók alsó korhatárát a 14. évben szabta meg. A második világháború után, a szocializmus világrendszerré válásával egyidejűleg, majd a függetlenségüket elnyert volt gyarmati országok tömeges beáramlásával az ENSZ-be, fokozatosan növekedett az emberi jogok terén való együttműködés igénye. Az emberi jogok nemzetközi dokumentumai tükrözik ezt az együttműködési szándékot, és jelzik a harc egyes állomásait. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata A három évtizede elfogadott egyetemes nyilatkozat3 kimondja: „Minden emberi lény szabadon születik, egyenlő méltósága és joga van” (1. cikk.); „A család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, [ennélfogva], . . joga van a társadalom, valamint az állam védelmére” (16. cikk 3. pont); valamint „Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.” (25. cikk 2. pont.) Az egyetemes nyilatkozat azt is kimondja, hogy az elemi és alapvető oktatásnak 19
