Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Balázs József: Az enyhülés tartalmáról
érdekek úgy léteznek egymás mellett, hogy még nem lehetséges az egyeztetésük, de a közvetlen összeütközésükre sem kerül sor. Az első esetben, az egyeztetéssel megvalósulna a kooperatív együttélés, a második esetben csak az egymás mellett élés. De ez is pozitív nemzetközi jelenség a totális vagy részleges politikai, katonai, gazdasági stb. konfrontáció bármely formájával összehasonlítva. Az ellenőrzött enyhülési folyamat megteremtésének és folyamatos funkcionálásának négy fontos feltételére szeretnék rámutatni. Az első az erőegyensúly elismerése és tiszteletben tartása a nemzetközi élet minden területén. Enélkül lehetetlen az egyenjogúságon alapuló nemzetközi kapcsolatok rendszerének közös építése. A második az enyhülés lényegének megfelelő új nemzetközi normák és normatívák kialakítása a nemzetközi érintkezésben és következetes alkalmazásuk az eltérő érdekek egyeztetése során. Ennek konkrét megnyilvánulásai olyan bilaterális, multilaterális, regionális és kontinentális érvényű megegyezések és azok betartása, amelyek szem előtt tartják a kölcsönös érdekeket és nem irányulnak egyetlen állam vagy államcsoport ellen sem. Ugyanakkor elég rugalmasak az esetleges konfliktushelyzetek közös megoldására, a pozitív korrekciókra, és a kooperatív együttélés rendszerének megteremtését célozzák. Harmadszor, a regionális és kontinentális viszonylatban kibontakozó enyhülésnek fokozatosan meg kell teremteni azokat az intézményesített formáit és elemeit, amelyek rendszerré állnak össze és amelyeken keresztül a nemzetközi folyamatok mozgása ellenőrizhetővé válik valamennyi — a rendszer építésében szerepet játszó — állam vagy államcsoport részéről. Negyedszer, az ellenőrzött enyhülési folyamat megteremtésének feltétele a kölcsönös bizalom légkörének kialakítása. Enélkül nincs tartós és objektiválódott nemzetközi enyhülés. Az elfogadható nemzetközi légkör nem tekinthető egyszerűen szubjektív faktornak a nemzetközi életben. Az ellenőrzött enyhülési folyamat nemcsak az érdekelt államok viszonyát javítja, hanem a néptömegek aktív részvételét is jelenti a nemzetközi kapcsolatok építésében és főleg az enyhülésnek megfelelő nemzetközi atmoszféra megteremtésében és erősítésében. Az enyhülés minden már meglevő vagy most formálódó eleme objektíve konfliktus-orientált. Ez a két világrendszer lényegéből fakad, és nem lehet semmiféle politikai konszenzussal megkerülni. Ám ez nem is relativizálja az enyhülés lehetőségét. Ellenkezőleg: világossá teszi, hogy az enyhülés csak harcban születhet meg és működhet, mivel az újra és újra keletkező konfliktusokat erőszak nélkül, újból és újból meg kell oldani. Az enyhülés nem végleges állapot a világrendszer viszonyában, hanem az erőviszonyoknak megfelelő állomás a békés egymás mellett élés megvalósításában. 1 Vő. Kiss J. Kásvjó: Az enyhülés nyugati felfogásairól. Külpolitika, 1978. 4. sz. 2 Nyilatkozat a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó dokumentumai 1972. május 22 — 30. MKI 3 G. Arbatov: A szovjet—amerikai kapcsolatok mai helyzetéről. Pravda, 1977. augusztus 3. 4 K. M. Georgier: Az enyhülés képlet és folyamat. Az enyhülés kérdései a szovjet—amerikai kapcsolatokban. SZSA, 1976. 8. sz. 32
