Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Davidov, P. J.: Az Egyesült Államok és nyugat-Európa: partnerviszony és versengés
a könyv részletesen foglalkozik az USA-nak a nyugat-európai integrációhoz való viszonyával, a kelet—nyugati kapcsolatok alakulása és az atlanti partnerviszony közötti összefüggésekkel, valamint az USA-nak a nyugat-európai baloldal előretörésére adott reagálásával. A legfontosabb tkérdésnek azonban a két centrum kapcsolatában azt tekinti, hogy milyen szerepet tölt és tölthet be Nyugat-Európa a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében, és az Egyesült Államok hogyan igyekszik ezt a szerepet meghatározni és befolyásolni. A szerzők nézőpontja szerint nemcsak azt a szerepet kell vizsgálni, amelyet Nyugat-Európa objektíve betölt a nemzetközi rendszerben, hanem mindazokat a szubjektív tényezőket is, amelyek ennek a szerepnek a kimunkálásával és befolyásolásával összefüggnek. A hetvenes években olyan változások következtek be, amelyek jelentősen módosították Nyugat-Európa objektív helyzetét a nemzetközi kapcsolatok egészében, de különösen az atlanti kapcsolatokban. Ezek a változások, melyek közül a legjelentősebb az EK gazdasági helyzetének megerősödése, oda vezettek, hogy általánosságban Nyugat-Európa javára változtak az erőviszonyok az Egyesült Államokkal szemben a korábbi helyzethez képest. Ehhez hozzájárult az is, hogy a hetvenes évek első felében tovább csökkent a katonai tényező jelentősége a világban és Európában, valamint az atlanti kapcsolatokban. Nem véletlen tehát, hogy az USA és a nyugat-európai országok között mind a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésében, mind a fejlődőkkel való kapcsolatok alakításában az ellentétek időnként élesebben jelentkeztek. A nyugat-európai országok és az Egyesült Államok egyaránt az új helyzethez való alkalmazkodás stratégiáját dolgozza ki. Még a közös érdekek esetén is előfordulnak azonban lényeges módszerbeni eltérések és viták, jóllehet nincs alapvető elvi eltérés a két centrum között a fő kérdésekben. A nyugat-európai vezetés törekvéseit az atlanti kapcsolatokban az alábbiakban lehet összefoglalni: nagyobb autonómia és kiegyensúlyozottság a szövetségen belül; az egyenjogúságot és a nagyobb mozgási szabadságot ismerje el az USA; Amerika ne használja fel nyomás eszközéül nyugat-európai katonai jelenlétét; ugyanakkor továbbra is vállaljon alapvető szerepet a térség katonai védelmében. Lényegében tehát a nyugat-európai vezetés a szövetségnek csupán számára negatív vonásaitól kíván megszabadulni, magát a szoros szövetséget fenn kívánja tartani. Az Egyesült Államok fő törekvései: fenntartani Amerika vezető szerepét a szövetségen belül (amit egyébként Nyugat-Európa nem kérdőjelez meg közvetlenül); a terhek jelentősebb részének áthárítása a nyugat-európai partnerek vállára; Nyugat-Európa felhasználása a tőkés világ egyéb problémáinak rendezésében; az atlanti kapcsolatokban jelentkező vitás kérdések megoldása azon az úton, hogy az atlanti szövetség kereteit kiszélesitik és bevonják Japánt is. Végső soron tehát az USA, melynek számára nélkülözhetetlen a nyugat-európai támogatás, éppen ennek a támogatásnak az amerikai erővel való kombinálására törekszik saját nemzetközi pozícióinak megerősítése érdekében. Nyugat-Európának regionális szerepet szán, de egy-két vonatkozásban és esetben, elsősorban gazdasági területen, hozzájárul ahhoz, hogy ez a szerep globálissá bővüljön, mindaddig, amíg nem sérti túlságosan az amerikai érdekeket. Nyugat-Európa „erős oldala” az Egyesült Államokkal való viszonyban különösen a gazdasági erejének fejlődése és a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt vezető helyzete. Politikai területen a nyugat-európai vezetés kihasználhatja az USA-nak azt az érdekeltségét és törekvését, hogy Nyugat-Európát az atlanti szövetségen belül és az amerikai érdekek által meghatározott pályán tartsa. Ide illeszthetők az olyan nyugat-európai törekvések, mint az európai kelet—nyugati kapcsolatok intenzifikálása a nyugat-európai országok részéről, valamint az európai katonai enyhülésben való előrelépés. Nyugat-Európa gyengeségei között viszont olyan tényezőket lehet felsorolni, mint a nagymértékű függés a külső energia- és nyersanyagforrásoktól, az integrációs folyamat nehézségei, valamint a biztonság problémájának értelmezése a nyugat-európai vezetők körében és ennek következményei az atlanti kapcsolatokban. Az Egyesült Államok előnyei a udományos-műszaki fölényben, a nemzetközi tevékenységet folytató amerikai monopóliumok túlsúlyában, a katonai területen, valamint az általános vezető szerep birtoklásában jelentkeznek. 150
